Egy nyári este volt aznap. Az utca sötétségét az éjjeli lámpák világították be. Az égen előbújt a hold és a csillagok, melyek fényt adtak a mennyboltnak. Hűvös szellő fújt, mely hidegséget csempészett a nyár egyébként meleg mivoltába. Az utca kihalt volt, nem mászkált egy lélek sem, és még autók sem jártak. Egyetlen egy helyen lehetett látni mozgolódást, mégpedig a tánccsarnok közelében. A kifele áramló tömeg minden tagja széles vigyorral az arcán ment az autójához, vagy a buszmegállóba. Látszott rajtuk, hogy kellemes estéjük volt. Volt, aki még táncot is lejtett, és akadt olyan is, aki társult hozzá.

A hatalmas tömeg szép lassan feloszlott, csak egy autó nem mozdult a helyéről. Egy magas, középkorú, finom ember ült benne. Szemével a kijáratot leste. Mintha valamire, vagy valakire várna. Az arca komor és gyanakvó volt. Szemöldökét összeráncolta és kezét a szája előtt tartotta, amivel időnként végig simította az arcát. Levegővétele szabályos volt, nem látszott rajta semmiféle idegesség. Ebből következtetni lehetett arra, hogy ezt nem először teszi, és hogy fel van készülve. A hideg arc hirtelen borzongatóvá változott, amikor megpillantotta a kiszemelt személyt kijönni az épületből. Az autójával gyorsan elé hajtott, hogy ne tudjon majd elmenekülni. Kiszállt az autóból és elégedett arccal a nő elé ugrott, aki ettől a mozdulattól megrémült. Majd mégjobban fokozta a félelmét az alak látványa, aki galád mosollyal figyelt rá.

- Szervusz, Carmina! - köszönt rá. - Rég láttalak.

- Rodrigo - a nő hangja remegett az izgatottságtól.

- Eltaláltad. Meg sem ölelsz? - kérdezte és közeledett Carmina felé.

- Mit akarsz tőlem?- távolodott hátrább a nő.

- Mi az? Nem örülsz nekem?

- Hagyj békén! Ne érj hozzám!- kiáltotta rá, amikor a férfi meg akarta érinteni.

- Ne légy ilyen barátságtalan. Nem akarlak bántani, csak üdvözölni szerettelek volna.

- Akkor ez meg volt. Szia! - suhant el Rodrigo mellett a nő, ám a férfi visszarántotta.

- Hova mész?- morgott rá.

- Eressz el, Rodrigo, kérlek! - könyörgött a nő.

- Beszélgetni szeretnék veled édesem.

- Ne szólíts édesednek, mert nem vagyok az.

- Csak azért nem, mert te nem akarod. Tudod, hogy mit érzek irántad.

- Ugyanúgy, ahogy te is.

A férfi elengedte a nő karját és szigorú tekintettel nézett a szemébe. Carminán látszott a félelem. A feltámadt szellő megborzolta és az arcába fújta a haját. Kezeit idegességében markolászta és a levegőt is gyorsan kapkodta. Nem tudta, hogy mit cselekedjen. Menekülésre nem látott kiutat, pedig ezt tette volna a legszívesebben. Elfutni ez elől az alak elől, aki megkeserítette az életét. Először megölte Alfrédot, a férjét, majd elvette tőle újszülött kislányát is, Virginiát, akit már több mint húsz éve, nem látott, bár olykor találkozott vele, de csak egy- egy pillanatra.

A férfi nem szólt semmit sem, csak állt meredten és Carminát bámulta. Ismerte a nő fejében lejátszódó gondolatokat, hiszen régen, amikor fogva tartotta, számtalanszor a fejéhez vágta. Azt is tudta, hogy menekülési útvonalat keres, ám nem talál. Ez megnyugtatta, mert így esélye sincs elszökni. Még várt egy darabig, majd megunta a szótlanságot.

- Szeretném, ha eljönnél velem valahova beszélgetni - ajánlkozott a férfi.

- Soha! Értetted? Nem megyek veled sehova - utasította vissza Carmina.

- Akkor erőszakkal kell, hogy elvigyelek.

Rodrigo megragadta a nőt és az autójához kezdte cibálni. Carmina segítségért kiáltott, ezért a férfi befogta a száját. Így nehezebb volt a dolga, de hatásosabb. A nő már félig az autóban volt, amikor Rodrigot valaki hirtelen elrántotta tőle. A húzás miatt Carminát ellökte magától, aki a földre esett. Zihálva felnézett, hogy mi állhat e mögött. Látta, hogy Rodrigo egy sötét alakkal verekszik, majd elmenekül. Nem mert felállni, inkább a földön feküdve várta az esemény végét. Miután Rodrigo elhajtott, a sötét férfi odament hozzá. Ahogy egyre közeledett, jobban ki lehetett venni az arcát, de az árnyék még mindig eltakarta. Kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a földről. Amikor felállt, már tisztán látták egymást. A férfinek kedves arca volt és szemében látszott az aggodalom.

- Jól van?- kérdezte.

- Igen, és köszönöm - köszönte meg neki a segítséget.

- Nincs mit megköszönnie. Máskor jobban vigyázzon, és ne mászkáljon egyedül az utcán ilyen későn - intette óvatosságra Carminát.

- Rendben. És még egyszer nagyon köszönöm szépen.

- Haza vihetem?- udvariaskodott a férfi.

- Majd, hívok egy taxit, de nagyon kedves öntől.

- Pedig ezzel megtisztelne - mosolygott rá.

- Ha ennyire szeretné - Carminának jól esett a férfi rokonszenves viselkedése.

- Megkérdezhetem a nevét?

- Az én nevem Julio Valadez.

Julio haza vitte Carminát, majd ő is haza ment. A felesége Valéria már aludt, így nem vette észre, hogy a férje megérkezett. Másnap reggel viszont rákérdezett.

- Mi történt veled?- Valéria észrevette a férfi arcán a verekedés nyomait.

- Elestem - hazudta. Nem akarta elmondani, hogy egy nő miatt verekedett.

- Igen ennyire. Mi van benne olyan furcsa?- kérdezett vissza flegmán.

- Jól van, na, csak kérdeztem - egy kis szünet után folytatta.- Tegnap beírattam magunkat egy tánctanfolyamra.

Julio nem kívánt erről tovább vitázni, így beleegyezett minden szándéka ellenére.

Délután elmentek az első órára. Mindenki átöltözve várta az oktatót. A csapat vegyes összetételű volt. Fiatalok és idősek, barátok és párok egyaránt jelen voltak. Julio kínosan érezte magát közöttük. Igyekezett nem foglalkozni a helyzettel, és imádkozott, hogy minél hamarabb vége legyen.

Julio fülét ismerős hang csapta meg és leskelődni kezdett. Nemsokára a tömegből előbukkant Carmina Julio legnagyobb meglepetésére.

- Aha - motyogta Julio, majd gyorsan folytatta, mert ha a felesége rájön, hogy hogyan ismerkedtek meg, akkor baj lesz. Ráadásul hazudott neki, ami félrevezető lenne számára. Gyorsan Carminához fordult.

- Mi is?- értetlenkedett Valéria. - Úgy tudtam, hogy te nem szeretnél táncolni.

- Meggondoltam magam.

Az oktatás hamarosan elkezdődött. Julio nagyon élvezte az egészet, és nem bánta meg, hogy beiratkozott. Ráadásul örült, hogy Carmina az oktató, mert nagyon megkedvelte. A tánc alatt sokat beszélgettek, és egész jól kijöttek egymással.

- Önnek mi a foglalkozása Julio?

- Ügyvéd vagyok.

- Az jó. Az enyém most mondott fel, mert külföldön kapott állást.

- Én szívesen átveszem a helyét.- ajánlkozott a férfi.

- Nem azért mondtam.

- Drágám mehetünk?- jelent meg Valéria.

- Persze. Akkor minden jót Carmina, és akkor holnap jöjjön be.

- Oké. Viszlát!

Miután elköszöntek egymástól, Carmina is haza indult. Kellemes benyomást keltett benne a férfi, ezért vidám volt. A jó kedvét Rodrigo ismételt megjelenése űzte el.

- Megint mit akarsz?

- Nyugi, nem bántani. Ajánlatot teszek.

- Mivel kapcsolatban?- kérdezte gyanakvóan a nő.

- A lányoddal.

- Virginia. Halljam, miről van szó?

- Szeretnéd ismét látni?

- Persze! - Carmina gyorsan válaszolt. A férfi ravasz mosolyából kikövetkeztette, hogy ez nem fog ingyen menni. - Mit kell tennem érte?

- Ez már tetszik. Szóval, ha látni szeretnéd, akkor a ma éjjelt töltsük együtt.

- Tessék? - Carmina elszörnyedve kérdezett vissza.

- Mindennek megvan az ára.

Carmina nem tehetett mást, mint azt hogy beleegyezett Rodrigo szemérmetlen ajánlatába. A férfi viszont nagyon elégedett volt az ötletével. Karon fogta a nőt, és az autójához vitte, majd beültette. Útközben Carmina igyekezett elfelejteni, hogy miért is ül az autóban, csak azon járt az esze, hogy ezért cserébe újra láthatja a lányát. Késő estére megérkeztek egy másik város szállodájába.

- Miért hoztál ilyen messzire? - kíváncsiskodott a nő.

- Mert innen közelebb van a lányod lakhelye - válaszolta Rodrigo és Carmina combjára tette a kezét, és megsimogatta. A nő, nem mert mozdulni, nehogy felbosszantsa a férfit.

Kiszálltak az autóból és felmentek a lakosztályba. A szoba nagyon kényelmes volt, finom ízléssel, ahogy az egy ötcsillagos szállodához illik. Carmina az erkélyhez ment, hogy a friss levegőből erőt merítsen. Rodrigo mögé sétált és megfogta a vállát, majd belecsókolt a nyakába. A nő összeszorította a fogait, hogy el tudja tűrni az undort. Rodrigo szép lassan maga felé fordította Carminát, és beletúrt a hajába.

- Olyan gyönyörű vagy édesem.

Megsimította a nagyujjával az asszony arcát, majd megcsókolta az ajkát, aztán az állát, majd az arcát kezdte puszilgatni. Egyre lejjebb haladt és ismét a nyakát, majd a mellkasát csókolta. Carmina már nem bírta tovább, és könnyezni kezdett. A férfi hirtelen felkapta és az ágyba cipelte, ott levetkeztette és egy kis kényeztetés után szeretkezett vele.

Reggel Carmina korábban kelt, mint Rodrigo, hiszen egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. Gyorsan felöltözött és izgatottan várta, hogy a férfi is felkeljen. Nemsokára az a pillanat is elérkezett. A férfi először elvitte reggelizni, de Carmina nem evett semmit, mert különben minden kijött volna belőle, mivel Rodrigo egész idő alatt az éjszaka átélt szépséget ecsetelte.

Evés után végre elérkezett az a perc, amerre Carmina már tegnap délutántól várt. Rodrigo betartva ígéretét elvitte a nőt Virginiához. Egy kavicsos úton haladtak végig, messze a várostól. Egy erdőbe vezetett az út, melynek a szélén egy ház állt, melyre az volt kiírva, hogy „Zárda”. Carminát rémület fogta el a felirat láttán. Miután megérkeztek, kiszálltak és bementek az épületbe.

- Örülök, hogy látom Rodrigo úr!- üdvözölte egy férfi.

- Mi a helyzet Sancho?- veregette meg a vállát.

Miközben társalogtak, Carmina körülnézett. Volt ott mindenféle alak. A pultnál ittas férfiak szórakoztak fiatal lányokkal, az asztaloknál és a biliárdasztalnál ugyanez volt a helyzet. A nőnek volt egy sejtése, hogy mi lehet ez a hely, de nem mert belegondolni.

- Carmina gyere, Sancho odavezet a Virginiához.

Egy lépcsősoron mentek fel a második emeletre a lány szobájához, ahonnan egy férfi jött ki. Carmina gyanakvóan Rodrigora nézett, aki csak vigyorgott. Sancho betessékelte a nőt a szobába, majd bezárta az ajtót. A mosdóból egy fiatal lány jött ki, aki ledöbbent a látványtól.

- Virginia - Carmina a szájához tette a kezét, majd átölelték egymást.

- Te mit keresel itt? - sírt a lány örömében.

- Kislányom, mi történt veled? - Carmina is a könnyeivel küszködött.

- Annyira hiányoztál. Mindennap eszembe jutottál.

- Te is nekem. De hol voltál? Rodrigo azt mondta, hogy eladtál neki.

- Ez nem igaz. Sosem mondanék le rólad édesem - simogatta meg Virginia arcát. - Úgy tudtam, hogy zárdában nevelkedsz.

- Nevelkedni nevelkedtem, csak nem zárdában, hanem itt ebben a bordélyházban.

- Mégis hogyan? Feláldoznád magad értem? Nem. Ezt nem engedhetem meg. Gondolom most sem ingyen jöttél.

- Ismerem Rodrigot. Figyelj, ha ki akarsz szabadítani, akkor más eszközökhöz kell folyamodnod.

- Állítsd le magad! - fogta le a férfi.- Ha nem hagytál volna el, akkor ez nem lett volna.

Carmina a lányára nézett, aki fejcsóválással jelezte, hogy ne tegye meg.

- Azt már nem - átölelte a lányát és a következőt súgta a fülébe: -Kiszabadítalak.

- Szeretlek anya.

Rodrigo később visszavitte a városba a nőt.

- Ne feledd, az ajánlatom még áll.

Carmina nem tudta, hogy mit cselekedjen. Hova forduljon segítségért? Hirtelen eszébe jutott, hogy Julio talán segíthet neki, mivel ügyvéd, és biztosan tudja, hogy olyan helyzetben mit kell tenni. Azonnal taxit hívott és bement a férfihez, aki már várta a megbeszélt időpontban, amiről Carmina már rég megfeledkezett. Látta rajta, hogy rosszul van, ezért leültette és faggatni kezdte.

- Segítsen, kérem - könyörgött a nő a vele szemben ülő férfinak és, megfogta a kezét.

- A lányom… - Carminának elakadt a torka a visszafojtott sírástól.

- Azt megköszönném - Julio felállt, hogy töltsön, majd odaadta az italt.

- Sok évvel ezelőtt a férjemmel, Alfrédoval volt nekünk egy szórakozóhelyünk. Rodrigóval jó barátok voltak. Egy napon bevallotta nekem, hogy szerelmes belém, de én visszautasítottam. Erre a férjem is rájött és kirúgta Rodrigót. De ő nem hagyta ennyiben. Megölte Alfredót, nekem pedig azt hazudta, hogy rábízott minket. Engem és a két fiam. Én persze nem hittem neki, és sejtettem az igazat, de féltem, így nem szóltam semmit - Carmina mélyet sóhajtott, majd folytatta. - Ő nem tudta, hogy gyermeket várok, csak később jött rá. Miután megszültem Virginiát, elvette tőlem. Azt mondta, hogy csak akkor tartja életben, ha nem hagyom el. Én nem tehettem mást. Néha beszélhettem a lányommal telefonon, és olykor találkoztam is vele. Egyszer véletlenül kihallgattam Rodrigo egy telefonbeszélgetését, amelyből rájöttem, hogy Virginiát zárdába küldte. Biztos voltam benne, hogy ott biztonságban van, ezért elhatároztam, hogy megszököm a fiaimmal. Sikerült is. És most megint felbukkant. Ráadásul a lányomból prostituáltat csinált. - Carmina lehajtotta a fejét és szipogni kezdett.

- Ezt nem értem. Az előbb azt mondta, hogy ma tudta meg, de már tegnap találkozott vele.

- Ez olyan kínos nekem - szipogott a nő. - A lányom láthatásáért vele kellett töltenem az éjszakát. - Carmina zokogni kezdett.

- Köszönöm - Carmina felpattant és hálából átölelte a férfit, aki akaratlanul magához szorította a nőt.

Carmina és Julio elmentek a nő bátyjához, Rafaelhez, ahol ő is lakik és mindent elmeséltek neki és a feleségének, Consuelonak.

- Az első lépés, - kezdte Julio - hogy Carmina felhívja Rodrigot, miszerint lemond Virginiáról.

- A második lépésben Rafael felkeresi a bordélyházat és megveszi a lányt.

Carmina a beszélgetés után felhívta a férfit, aki nem értette a nő döntését, ráadásul nem is tetszett neki, mert így már nem lesz mivel zsarolnia. Később Rafael elment a bordélyházba. Sancho felhívta Rodrigot a vásárlással kapcsolatban, aki beleegyezett az eladásba. Virginia szomorú volt, mert tudta, hogy addig nem adhatják el, amíg az anyja le nem mond róla. Rafael nem mondott neki semmit sem, ezt a húgára bízta.

A lány félve érkezett meg a házba, ahol a család már tűkön ülve várta őket. Virginia az anyjához futott és átölelte, amikor meglátta.

- Kislányom - pityergett a nő. - Olyan boldog vagyok, hogy újra itt vagy.

- Köszönöm Julio - fordult a férfihoz és átölelve adott egy puszit az arcára.