Carmina ebéd után a táncstúdióba igyekezett, hogy elkezdhessék a próbákat a társával, Andrésszel a következő fellépésre. Amióta ismét vele van, a lánya teljesnek érzi az életét. Oly régóta várt már arra a pillanatra, hogy visszakapja, és ezt Julionak köszönheti, aki puszta szívességből segítetett. Már Rodrigo sem érdekelte, hiszen már nincs mivel hozzákötődnie. Így, ha újra felbukkanna, nyugodtan feljelentheti, mert már nem tudja zsarolni. Azt az éjszakát sem bánja, amit vele kellett töltenie, hogy találkozhasson Virginiával.

Trrr- trrr! Csörrent meg a telefon.

- Halló!- vette fel a kagylót Carmina.

- Szia, Andrés vagyok! - szólt bele a férfi.

- Szia! Már várlak.

- Van egy kis probléma.

- Mi történt?

- Ma reggel leestem a lépcsőn és eltörtem a lábam, így nem tudok fellépni.

- De amúgy semmi más bajod nem esett, igaz? - aggódott a nő.

- Szerencsére nem. Nagyon sajnálom.

- Ne törődje vele, majd valahogy megoldom. Te csak pihenj és épülj fel mihamarabb.

- Köszönöm. Szia!

- Szia! - tette le a telefont Carmina.

Andrés balesete keresztülhúzta számításait. Le kell mondania a fellépést, bár nehezére esik, mert ez jelentős esemény lett volna a tánckarrierje szempontjából. Már tárcsázta volna az illetékes számot, amikor valaki bekopogott az ajtón.

- Szabad!

- Helló! - lépett be Julio.

- Milyen kedves meglepetés. Minek köszönhetem látogatását? - örült meg neki a nő.

- Csak látni akartam, mert már rég találkoztunk - lépett beljebb.

- Igen. Az órákat le kellett mondanom, mert gyakorolnom kellett a partneremmel a holnaputáni fellépésünkre. De már mindegy, mert nem lesz - Julio hallotta a nő hangján az elkeseredettséget.

- Megkérdezhetem, hogy miért?

- Andrés eltörte a lábát és nincs, ki helyette beugorhatna.

- Sajnálom - miután ezt kimondta, eszébe jutott egy ötlet. Bár tartózkodott tőle, de a segíteni akarása nagyobb volt. - Mi lenne, ha én helyettesíthetném?

- Maga? - lepődött meg Carmina a férfi elgondolásán.

- Tudom, hogy nem vagyok egy versenytáncos, de úgy érzem, hogy két nap alatt meg tudom tanulni - húzta ki magát.

- Biztos benne? Andrésszal is hetek óta gyakoroltuk.

- Bízzon bennem. Ha nagyon akarok valamit, akkor általában sikerül.

Általában.

- Kérem - fogat meg a kezét Julio.

- Rendben. De akkor most kell elkezdenünk. Nagyon kevés időnk maradt.

- Jól van.

Julio levette a zakóját és a nyakkendőjét, hogy kényelmesebb legyen. Carmina először bemutatta a koreográfiát, amely elnyerte a férfi tetszését. Sosem szeretett táncolni, de a nő ezt a hozzáállást megváltoztatta benne. Nem csak a táncolni akaró vágyat szakította fel, hanem kellemes érzelmeket is keltett belül. Örömmel és elégedettséggel nézte Carminát, ahogy próbálja betanítani egy számára lehetetlen mozdulatra, de tudta, hogy ezt meg kell tennie. Nemcsak azért, mert megígérte, hanem, mert megkedvelte a nőt.

A két napot szinte egymás társaságában töltötték. Julio még otthon is gyakorolt, amellyel jól elszórakoztatta Valériát. Carmina is teljesen meg volt vele elégedve. Álmában sem gondolta volna, hogy ezt a nehéz figurát ilyen gyorsan be tudja tanulni.

Az utolsó nap késő estéig próbáltak, hogy a fellépésen minden jól menjen. Már mindketten fáradtak voltak, de nem állhattak meg egy pillanatra sem, mert a kitartástól függ a másnapi siker. Egyetlen tényező szakította csak félbe a próbát, mégpedig Valéria telefonhívása.

- Szervusz, drágám, csak azért, hívtalak, hogy elmondjam neked, hogy én már itt vagyok a városban. Volt egy kis dolgom. Úgyhogy egyedül kell eljönnöd. 

- Nem baj. Nemsokára indulok, s majd ott találkozunk.

- Rendben. Várlak - a nő ezzel letetette a kagylót.

- Ki volt az? - érdeklődött Carmina.

- Csak Valéria, hogy már ott van a városban, ahol fel fogunk lépni - válaszolta a férfi, miközben megtörölte a fejét.

- Értem. És ön is ma indul?

- Igen. Nem akarok holnap kapkodni. Ön mikor jön?

- Nem tudom. Talán holnap reggel, de az is lehet, hogy ma este elindulok biztonsági okokból kifolyólag.

- Akkor jöjjön el velem - vetette fel ötletét Julio.

- Nem is tudom - tétovázott Carmina, hogy elfogadja-e a férfi ajánlatát, pedig látta rajta, hogy komolyan mondta - Jól van, akkor találkozzunk valahol.

- Majd elmegyek önért úgy kilenc óra tájt - nézett az órájára a férfi.

 Miután ezt megbeszélték haza mentek, hogy bepakoljanak és elkészüljenek. Julio tartva magát a kilenc órához, elment Carmináért. Útközben kellemesen társalogtak és kettejük között kellemes viszony alakult ki. A tengerpart melletti úton haladtak, amikor egyszercsak nagy durranásra lettek figyelmesek. Julio sejtette, hogy az autóval van valami, mert érezte a kormányon. Kiszálltak, hogy megnézzék mi is történt valójában.

- A francba! - kiáltott a férfi.

- Mi az?

- Defektet kaptunk. Ráadásul pótkerekem sincs - rúgott bele az autóba.

- Hívjunk autómentőt - tanácsolta a nő.

- Igaza van - Julio elővette a telefonját, és tárcsázni kezdte a számot, majd miután letette így szólt. - Csak reggel tudnak értünk jönni.

- Olyan későn? - háborodott fel Carmina.

- Ez van - sóhajtott egyet Julio. - Mindenek a tetejébe erre nem igen járnak, főleg nem ilyen tájt.

- Akkor most mit tegyünk?

- Itt alszunk. Ön az autóban, én pedig itt a homokban.

- Ezt nem engedhetem meg - utasította vissza a férfi ajánlatát. - Ha nem férünk el ketten az autóban, akkor semelyikünk nem alszik ott. - -- Én is kint alszom önnel.

- Biztos ezt akarja?

- Biztos.

 A kocsiból kivettek egy takarót, és egy kis ruhát, amely párnaként fog szolgálni. Leterítették a homokba, egy sziklakő tövébe.

- Milyen szép a tenger - mondta Carmina és közelebb sétált a vízhez.

- Az - követte Julio.

 A férfi nő vállára tette a kezét, amitől Carmina megilletődött s egyben elérzékenyült. Lassan felé fordult és megfogta a férfi kezét, majd egy mozdulattal táncolni hívta. A telihold fényesen ragyogott az őt körülölelő parányi csillagokkal. Lágy szellő fújt, mely még szebbé varázsolta az éjszakát. Carmina és Julio elfeledkezve mindenről belevetették magukat a tánc élvezetébe, és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Tekintetüket egyszer sem vették le a másikról. Mélyen egymás szemébe nézve és szorosan összesimulva táncoltak. Ez a pillanat mindkettejük szívében hasonló érzéseket keltett. Nem tudták mire vélni, de tetszett nekik. Carmina nem tudott magának parancsolni és átölelte a férfi nyakát, amire Julio válaszként a nő derekát karolta át. Közelebb értek egymáshoz, s már minden porcikájuk izgalomban volt a helyzettől. A szívük hevesen vert és fenséges érzések lepték el őket testszerte. A tengerbe is egyre beljebb mentek, amely következtében egy hatalmas hullám leterítette őket a vízbe. Ott egymáson feküdve néztek egymásra. Az orruk hegye már összeért, s a szemük is becsukódott.  Már csak milliméterek választották el őket a csóktól.

- Áú! - sziszegett fel Carmina.

- Mi az? - ijedt meg Julio és felpattant, majd felsegítette a nőt is.

- Valami megszúrt.

- Biztosan egy kivetett kagylóhéj lehetett.

- Lehet.

 Mindketten zavarba estek, mert tisztában voltak azzal, hogy az előbb majdnem a szenvedély rabjai lettek. Visszamentek a sziklához, hogy letelepedjenek. Neki dőltek a kőnek és betakarózva beszélgetni kezdtek.

- Valériát nem hívja fel?

- Nincs kedvem - felelte nyugodtan Julio.

- De biztosan aggódik önért.

- Majd azt mondom, hogy lemerült a telefonom.

- Miért viselkedik így? - nézett a férfire Carmina.

- Hogy így?

- Nem törődik vele. Biztosan rosszul esik neki, hogy nem hívja fel. - Nekem fájna, ha a férfi, akit szeretek nem foglalkozna velem. Azt hiheti, hogy nem jelent számára semmit.

- Nem áll messze az igazságtól kedves Carmina.

- Ezzel azt akarja mondani, hogy nem szereti?

- Pontosan. Sosem szerettem.

- Akkor miért vette el? - csodálkozott a nő.

- Gyengeségből - sóhajtott a férfi. - Régen nagyon szerelmes voltam egy nőbe, aki az esküvőnk napján faképnél hagyott. Rettenetesen szenvedtem, és csak Valéria segített nekem kilábalni a depressziómból. Ezért hálás is vagyok neki.

- És szereted még azt a nőt?

- Nem. Annak ellenére, hogy sikerült elfelejtenem, boldogtalan vagyok. Megvan mindenem, feleségem, barátaim és az anyagi helyzetem is megfelelő. Egy valami viszont hiányzik az életemből. És ez a szerelem.

- Olyan fiatal még. Bármikor megtalálhatja a szerelem.

- Ezt kétlem. Nekem ilyenekben nincs szerencsém. Annyit kerestem már - szomorodott el Julio.

- Ne keresse. Az majd jön magától - Carmina neki dűlt a férfi vállának.

- Talán igaza van - mosolyodott el Julio. - Álmos?

- Cseppet - válaszolta fáradtan nő.

 Lejjebb csúsztak, hogy kényelmesen elhelyezkedjenek, majd hamarosan elaludtak.

Másnap reggel korán érkezett a vontató. Amikor beértek a szállodába, idegesen jött velük szembe Valéria.

- Megtudhatnám, hogy voltál? - kérdezte haragosan.

- Tegnap este lerobbant az autónk - válaszolta termeszétesen.

- Miért nem hívtál?

Julio Carminára nézett, hogy mit mondjon.

- Nem akartam, hogy idegeskedj.

- Pedig így inkább voltam ideges. Együtt jöttetek? - nézett Carminára.

- Igen. Elhozott - felelte Julio helyett Carmina.

- Julio!

 Valaki a férfi a nevét kiáltotta a távolból, amire mindenki a hangforrás irányába nézett. Egy magas, jól öltözött férfi jelent meg, akinek Julio szemlátomást örült. Mindketten egymás fele kezdtek sétálni, majd megölelték egymást.

- Drága barátom már ezer éve nem láttalak - mondta az alak.

- Te semmit sem változtál Ricardo.

- Hát tudod, az idő nem mindenkin látszik meg. De te sem öregedtél, ahogy látom.

- Hova olyan sietősen? Ráérek még.

Bizony ám.- Ricardo oldalra nézett a két nőre.- Be sem mutatsz nekik?

- Bocsi. Valériát ismered - mutatott a feleségére.

- Igen. Szervusz, Valéria, hogy vagy?

- Jól, köszönöm. Látom te is - mosolyodott el.

- A másik hölgy, pedig egy kedves ismerősöm Carmina Ballasteros.

- Helló! Örülök, hogy megismerhetem, az én nevem Ricardo Suárez - hajolt előre, hogy udvariasan kezet csókoljon a nőnek.

- Úgyszintén.

- Julio, nem is mondtad, hogy ilyen szép ismerőseid vannak.

- Tudod a vonzerőm - viccelődött a férfi.

- Amúgy mi szél hozott erre? - érdeklődött Ricardo.

- Julio és Carmina ma este itt lépnek fel egy táncprodukcióval - válaszolt Valéria.

- No! Mi a fene? Nem is mondtad, hogy táncolsz Julio.

- Ez van. Remélem, majd megnézel.

- Hogyan is hagyhatnám ki. Nekem most mennem kell - pillantott az órájára. - Akkor este talizunk. Sziasztok!

 Nem is kellett sokat várni az estére, mert hamar elérkezett. A terem még idő előtt megtelt. Valéria és Ricardo a színpadhoz közeli asztalt foglalták le, hogy minél jobban lássanak. A nő Juliora, Ricardo meg Carminára volt kíváncsi. Nem titkolta, hogy tetszik neki, és eldöntötte, hogy udvarolni fog neki. Ebben Valéria is ösztönözte, mert félt attól, hogy a tánc kapcsán túl közel kerülnek egymáshoz Julioval. Ráadásul az is bosszantotta, hogy az estét együtt töltötték. Egész nap szinte egymáshoz sem szóltak. Ebből is gondolta, hogy valami más jár a fejében, mert teljesen el volt varázsolva. Féltékeny volt Carminára, de nem mondta Julionak, mert nem szeretett volna vele összeveszni. Belül viszont érezte, hogy nem közömbös neki a nő. Igyekezett ezeket a gondolatokat elűzni a fejéből, de nem sikerült neki. A műsor időben elkezdődött. A házigazda felkonferálta a műsort.

- Fogadják sok szeretettel a ma este fellépő Carmina Ballasterost és Julio Valadezt.

 Carmina és Julio elfoglalták a helyüket a színpadon és várták, hogy elindítsák a zenét. A férfi nagyon izgult, a nő pedig próbálta megnyugtatni. Lassú dallammal kezdődött az a szám eleje. Carmina Julio előtt állt, aki végig simította a nő kezét felkarjától az ujjaiig. Majd megfogta a kezét és maga felé pörgette. Az egyik kezével átkarolta a derekát és szorosan magához húzta, a másikkal Carmina kezét fogta. A nő a férfi vállát ölelte. Ekkor a ritmus felgyorsult és belevetették magukat a táncba. Julionak minden félelme elillant, mert biztonságban érezte magát Carmina mellett. Mélyen egymás szemébe néztek, s közben mosolyt váltottak. A férfi kezdett egyre jobban ráérezni a zenére és úgy dobálta a nőt, mint eddig soha. Amikor eltávolodtak egymástól, gyorsan visszahúzta. A közelében szeretett volna maradni, már nem is a tánc miatt, hanem a felhalmozódott érzelmek miatt, amelyek annyiszor játszódtak le benne, amikor együtt voltak. Carminában is hasonló érzések támadtak a férfi közelében, de igyekezett ezekről tudomást sem venni. Nem tudta mire vélni, csak azt tudta, hogy amióta ismeri, vonzódik hozzá és melegség tölti el, ha meglátja.

 Lentről Valéria látta a kettejük között zajló szenvedélyes párbeszédet, amint testi jelekkel üzentek egymásnak. Most már tudta, hogy ha nem tesz semmit, ekkor előbb vagy utóbb elveszíti kedvesét, és ezt nem engedheti meg. Főleg azt nem, hogy egy táncosnő vegye el tőle. Ricardon látszott a csodálat és ezt fogja felhasználni eszközként. Julio, ha megtudja, hogy a barátja udvarol Carminának, nem lesz szíve elvenni tőle, mert az szemét dolog lenne.

 A műsor végeztével Ricardo felkereste Carminát az öltözőjében, hogy gratuláljon neki, és hogy meghívja vacsorázni. A nő elfogadta a meghívást és miután a szállodában átöltözött, elmentek az étterembe.

- Csodálatos volt ma este Carmina.- dicsérte a férfi.

- Köszönöm. De megkérdezhetném, hogy miért hívott meg vacsorázni?

- Mert egyszerűen elbűvölt a szépsége és a nőiessége.

 Carmina zavarba esett, hiszen nem szokott hozzá, hogy ilyeneket mondjanak neki.

- De mi lenne, ha tegeződnénk? - kérte meg Ricardo.

- Rendben. Így valóban könnyebb lesz beszélgetni.

- Úgy hallottam, hogy nincs férfi az életedben. Igaz ez?

- Igaz. A férjem évekkel ezelőtt meghalt, és azóta nem volt senkim sem.

- Ez nagyszerű! Mármint, hogy egyedülálló vagy - Ricardo kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a Carmináét. - Szeretnélek meghódítani. Most úgy érzem magam, mint egy kamasz – nevette el magát. - Mély érzéseket keltettél fel bennem.

 Carmina köpni - nyelni nem tudott zavarában. Eszébe jutott Julio, aki iránt érez valami szépet. Tudta, hogy ez egy bűnös emóció, mert neki felesége van. Bár tisztában volt azzal, hogy nem szereti, de akkor sem állhat közéjük. E gondolatok között kalandozva meglátta, amint Julio és Valéria karonöltve lépnek be az étterembe. Féltékenység fogta el, úgy ahogy a férfit is, aki észrevette Carminát a barátja társaságában. Ekkor tudatosult mindkettejükben, hogy a szerelem miatt van minden. Az eszeveszett szívverés, a vonzalom, és kibírhatatlan hiány, amit éreznek. Julioék egy távolabbi asztalhoz ültek le, de úgy, hogy lássák egymást. Carmina behunyta a szemét, hogy kizárja a külvilágot és megbeszélje magában a dolgokat, mindent a helyére pakoljon. El kell fogadnia Ricardo közeledését, hogy elfelejtse Juliot. A vacsora alatt sokszor váltottak pillantásokat.

 Ricardo közelebb húzódott Carminához, hogy mellette legyen. Ez Julionak nem nagyon tetszett, de nem tehetett semmit sem, mert félt, hogy lelepleződik. Valéria látta férje nyugtalanságát, de nem tudta mire vélni. Julio szinte nem evett semmit sem, mert a látvány lekötötte. Carmina úgy tett, mintha nem érdekelné, bár nehezen, de nem nézett oda, hanem Ricardoval nevetgélt, ami Juliot egyre jobban idegesítette. Féltékenységét tovább tetőzte, amikor meglátta, hogy a barátja odahajolt Carminához, hogy megcsókolhassa. Imádkozott, hogy a nő utasítsa vissza, Carmina viszont nem ellenkezett, és engedte, hogy megcsókolják.

- Az istenit! - pattant fel dühödten a férfi.

- Mi a bajod? - értetlenkedett Valéria.

- Menjünk el innen azonnal! - utasította.

 A nő felállt és a férfi nézésének iránya felé fordult, ahol meglátta Carmináékat. Most már biztos volt abban, hogy a férje beleszeretett a nőbe, ennek ellenére elégedett volt, hiszen nem lehetnek egymásé. Julio éles pillantást küldött Carminának, majd megragadva Valéria karját, elrohant. Fájt neki, hogy így kellett lennie, de belátta, hogy muszáj volt megtennie.

 Az elkövetkezendő napokban nem látta Juliot. Az órákra sem járt be és még hívni sem hívta fel.  Hiányzott neki a jelenléte, de ő sem kereste, hogy feledni tudjon.

 Egy napon viszont Ricardo vállalatánál összefutottak. Megilletődve álltak egymás előtt. Szólni semmelyikőjük sem mert a másikhoz. Végül Carmina erőt véve magán megszólította.

- Hogy van, Julio?

- Mint mindig - felelte flegmán.

- Már rég láttam. Miért nem jár az órákra?

- Mert nem akarok, és többet be sem teszem oda a lábam.

- Miért?

- Figyeljen! - szólította fel. - Nem önszántamból jelentkeztem, hanem a nejem miatt. A versenyre is Valéria nyomására mentem el. Ráadásul önt sem kedvelem.

- Komolyan mondja? - Carminának rosszul estek a férfi szavai.

- Komolyabb már nem is lehetne – emelte fel a fejét. - Nekem mennem kell. A soha többé viszont nem látásra!

 Carmina az elsiető férfi után nézett, s szíve majd megszakadt a fájdalomtól. Szemei bekönnyeztek, és miután elbúcsúzott Ricardotól, ő is haza indult. Ő nem látta, de Julio ott várt rá az autójában és azt leste, hogy mikor jön ki. Neki sem volt könnyű kimondani a sértő szavakat, de meg kellett tenni, hogy elüldözze magától a nőt.

 Carmina az útszélén állt, amikor megállt előtte egy fekete furgon, amiből három nagydarab férfi szállt ki és elkapták a nőt, majd bevágták az autóba. Julio nagyon megijedt ennek láttán, de nem szállt ki az autóból, hanem óvatosan követte a járgányt. Közben tárcsázta a rendőrséget. Vigyáznia kellett, nehogy észrevegyék, különben lebukik. A sötét alakok kifele mentek a városból és egy hegyoldalba kanyarodtak fel. Julio továbbra is követte őket. Nagyon félt, nehogy valami baja essen Carminának. Igyekezett nyugodt maradni, mert egy rossz lépés a nő életébe is kerülhet. A hegy tetején a jármű megállt. Ő lejjebb parkolt le az autójával. Miután kiszállt a kocsiból felfele ment, de vigyázott, nehogy meglássák. Elbújt az egyik szikla mögött és onnan figyelte az eseményeket. Látta, hogy az egyik alak az autóban maradt, a másik kettő, pedig a Carminát rángatták egy ember elé. Julio felismerte a férfit. Rodrigo volt az, akinek vigyor ült a képén. Az egyik férfi visszajött az autóhoz, a másik Rodrigoval maradt, és a nőt fogta le.

- Szerbusz kedvesem! - sétált Rodrigo Carminához. - Újra együtt.

- Eressz el Rodrigo! - könyörgött sírva neki a nő.

- Nem. Most már csak az enyém vagy - csókolta meg.

- Undorító vagy! - üvöltötte Carmina.

- Hallgass el! - vágta pofon.

 Julioban ott volt az indulat, hogy azonnal megöli, de más jutott az eszébe. Halkan az autóhoz osont, és a volán mögül kirántotta az egyik embert, majd leütötte. A másik hátra jött a zajra, de őt is meglepetés várta. Gyorsan megkötözte őket, majd beragasztotta a szájukat, hogy ne tudjanak ordítani. Már csak Rodrigo és az a bizonyos harmadik volt hátra. Nem tudta hogyan tovább.

- Kérlek Rodrigo! Engedj el!

- Nem tehetem - mosolygott a férfi. - Élvezd ki életed utolsó perceit, mert nemsokára találkozol Alfrédo barátommal.

- Mit akarsz tenni velem? - rémült meg Carmina.

- Ne aggódj, hamar túl leszel rajta - Rodrigo átvette a fickótól a nőt és hátulról lefogta. - Hé, te! - szólt a palihoz. - Menj hátra és hozz nekem egy kötelet!

- Máris főnök!

Amíg Gruméte hátra rohant, Rodrigo a szikla széléhez vonszolta Carminát.

- Itt meg mi történt? - illetődött meg a férfi, amikor meglátta a megkötözött társait. Ebben a pillanatban ütést kapott, amitől összeesett.

Julionak már csak Rodrigótól kell megszabadulnia. Elvette az egyik alak fegyverét és előbújt, hogy lelőhesse a férfit.

- Rodrigo! - szólította meg. - Azonnal engedd el!

- Te meg ki a jóisten vagy? - fordultak meg.

- Julio! - kiáltotta a nő.

- Nahát, te ismered? Talán a szeretőd?

- Nem mondom többször, hogy engedd el!

- Idióta! - röhögött Rodrigó.

- Julio vigyázz! - kiáltotta Carmina, mert Gruméte jelent meg a férfi mögött, aki ütést mért rá, amitől a férfi a földre zuhant.

- Már elegem van belőled némber! Most itt az idő, hogy meghalj. Mi az utolsó kívánságod?

- Eressz el, kérlek!

- Ezt sajnos nem teljesíthetem.

 Rodrigo azon volt, hogy meglökje, de hirtelen egy nagy durranás hangzott el, amitől a férfi a földre esett. Carmina rémületében megfordult és meglátta Juliot fegyverrel a kezében. Nem tudott megmozdulni, de amikor látta, hogy Gruméte, aki leütötte Juliot, visszajött és le akarja lőni a férfit, gyorsan lehajolt Rodrigo revolveréért és a fickóra célozva lőtt egyet, aki azonnyomban összeesett.

 Julio és Carmina lassan egymásfelé indultak, majd ahogy egyre közelebb értek gyorsabb tempóra váltottak. A nő a férfi karjába ugrott és erősen átölelték egymást sírva.

- Köszönöm Julio!

- Az a lényeg, hogy jól van és ez az alak többé már nem bánthatja! - vigasztalta meg.

- Annyira féltem.

- Én is, én is - ölelte át még egyszer.

  A férfi érezte, hogy Carmina nehezedik, amiből tudta, hogy elájult. Lassan leült a földre és a nőt az ölébe fektetve magához húzta. Nemsokára a rendőrség és a mentők is megérkeztek. Julio elmondta, hogy mi történt, majd beszállt Carminához a mentőbe, aki még mindig nem tért magához. Megsimogatta az arcát és lágy csókot lehelt az ajkára.

- Szeretlek!