A szállodába este érkeztek meg. Fáradtak voltak, de Julio úgy gondolta, hogy egy kis szórakozás még belefér az éjszakába. Carmina viszont visszautasította az ajánlatát, így a férfinak egyedül kellett mennie a hotel szórakozóhelyére.

Már későre járt, és Carmina egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, mert egyfolytában Julio járt a fejében, hogy ő most mit csinálhat. A kíváncsiság úrrá lett rajta, ezért gyorsan felöltözött s utána sietett. Nem akart bemenni, de az ajtóból semmit sem látott, így muszáj volt. Minden érzékszervével a férfit kereste, már azt hitte, hogy nincs ott, amikor megpillantotta a pultnál, amint az egyik pincérnővel vihorászik. Ekkor féltékenység fogta el, és meggondolatlanul hozzá lépett.

• Örülök, hogy jól szórakozol, de ideje lenne lefeküdnöd, mert holnap korán kelünk.- mondta neki dühösen.

• Te mit keresel itt?- nézett rá értetlenül a férfi, akin látszott, hogy többet ivott a kelleténél.

• Igazad van. Nem kéne itt lennem.- Carmina hátat fordított és elrohant.

• Fizetek.- Julio kitett egy nagyobb címletű pénzt az asztalra, mint amit kellett volna, és a nő után sietett.

Carmina lehajtott fejjel ment, mint egy szélvész, s nem látta az előtte sétálgató embereket.

• Hohó!

• Bocsánat!- kért elnézést egy alaktól, miután neki ment.

• Semmi baj, csak olyan hevesen jött, hogy még én sem tudtam kikerülni.

Carmina tovább ment, a férfi pedig utána.

• Látom, hogy nagyon felzaklatták. Talán tudok segíteni valamiben?- ajánlotta magát a férfi, s kezet nyújtott az asszonynak.- Javiernek hívnak.

• Carmina.- mutatkozott be ő is.- Csak sétálnom kell egyet, hogy kiszellőztessem a fejem.

• Magával tarthatok?

• Felőlem.- egyezett bele Carmina.

A tengerpart felé vették az irányt, s séta közben egy jót beszélgettek általános dolgokról. Carmina kifejezetten élvezte a férfi társaságát, amit a közelben leselkedő Julio nem nézett jó szemmel. Heves indulattól vezérelve, mely mögött a féltékenység lapult, nem hagyta annyiban az andalgásukat. Azonnal odafutott hozzájuk, és nem túl kedvesen szólította meg Javiert.

- Hé te! Mit képzelsz magadról?! Azonnal ereszd el Carminát!- ordított rá, mire a férfi megfordult a nővel együtt.

- Te meg ki vagy, hogy beleszólsz a dolgomba, ha?- kérdezett vissza a férfi.

- Hagyd csak Javier, nem érdekes.- szólt közbe Carmina és kézen fogta Javiert, hogy tovább mehessenek.

Hátat fordítottak Julionak, hogy ott hagyják. Ő viszont ezt nem engedte, s kikelve magából megragadta Javier vállát, magához fordította, s egy hatalmasat bemosott neki, amitől az megpördült.

• Azt mondtam, hogy ereszd el!- kiáltotta ismét, s maga mellé rántotta Carminát.

• Julio, ne szólj bele!- kérte a nő.

• Ha még egyszer a feleségem közelébe merészkedsz, nagyon megbánod!- fenyegette meg Julio Javiert, aki ezekben a pillanatokban tért magához.

Carmina furcsállotta a férfi kijelentését, miszerint a nejének nevezte, s már közbe szólt volna, amikor Julio erősen megragadta, s magával cibálta. Egy darabig szótlanul tűrte, hogy a férfi húzza maga után, majd egy erős rántással kitépte magát a kezei közül.

• Ezt meg miért tetted?- szólalt meg idegesen a nő.

• Nem tűröm, hogy más férfiak társaságában mulasd az időt!

• Milyen jogon?!

• Ricardo megkért, hogy vigyázzak rád. Ez nem elég?- hazudott Julio.

• Ricardo miatt?- Carmina ettől elszomorodott, hiszen kezdte azt hinni, hogy Julio féltékenységből szólt közbe.

• Miért mit gondoltál?

• Akkor sem ütheted az orrod a dolgaimba. Jó lenne, ha ezt megértenéd.

• Igazad van.- nyugodott le a férfi.- Máskor nem teszek ilyet, ígérem.

• Megköszönném. Amúgy meg miért mondtad, hogy a férjem vagy?- nézett kíváncsian a férfi szemébe.

• Mert így biztosan nem ellenkezett volna.

• Azért nem kellett volna megütnöd.

• Sajnálom. Mi lenne, ha kiengesztelésképpen eljönnél velem táncolni.

• Most?

• Akár most is.

Carmina egy kis gondolkodás után beleegyezett az ajánlatba, s időt kért, hogy elkészüljön. Addig Julio a bejáratnál várt rá izgatottan. Carmina is hasonlóképpen készülődött, s hamarosan össze is szedelőzködött.

Amikor Julio megpillantotta lefele sétálni a lépcsőn, szinte elállt a lélegzete, hiszen nagyon csinos volt abban a ruhában, amit felvett, ráadásul ő maga is szép volt. Miután leért, belekarolt Julio kinyújtott karjába, aki egy kedves helyre vitte.

Szinte az egész estét áttáncolták, s elfeledkezetek minden bajukról. A múltról, a jelenről, s még a jövőről is. Nem létezett semmi sem, mintha egy másik dimenzióban lennének. Csak a másik létezett, csak egymást látták. Közel voltak, mégsem mertek szorosan egymáshoz tapadni, s úgy ölelkezni. Az ajkaik már égtek a forró vágytól, hogy megcsókolhassák egymást, mégsem léptek. Ehelyett ringatóztak, s a másik tekintetében keresték a választ a még mindig élő szerelemre, amelyet titokban éreztek.

Már hajnali órákra járt, amikor haza indultak. Julio felkísérte a nőt lakosztályába, és az ajtó előtt megállt, hogy elköszönhessen Carminától.

• Jó éjszakát, majd reggel találkozunk.

• Jó éjt neked is Julio.

A férfi számára olyan kedvesen hangzott ez a viszonzás, hogy már nem bírta tovább. Közelebb hajolt a nőhöz, s egy lágy csókot adott az ajkára, amit Carmina önkétlenül viszonzott. A férfi aztán szó nélkül elment. Carmina szíve elől kezdett lebomlani az a fal, amit a férjhez menése pillanatában kezdett el építeni, hogy senki más ne férkőzhessen be, hogy kitúrja onnan Juliot. Most viszont a férfi jelenléte bomlasztani kezdte, amit a csókja egyre inkább fokozott.

Reggel vidáman és erőteljesen ébredt. Már alig várta, hogy találkozhasson Julioval. Mindennél jobban szerette volna látni. Az teraszon meg is találta, amint reggelizett.

• Szia!- mosolygott rá, s leült vele szembe.

• Kialudtad magad?

• Igen. És te?

• Én is.- felelte.

Carminában ott bujkált, hogy megkérdezze miért csókolta meg hajnalban, de nem merte. Végül erőt merített egy pohár narancslé után.

• Jól éreztem magam veled.- jelentette ki.

• Ennek örülök.- nézett a nőre elégedetten.

• Mellesleg miért csókoltál meg?

• Nem tudom.

• Nem tudod?- Carmina ideges lett.

• Szórakozásból.- vigyorgott Julio.

• Szemét alak!- vágta hozzá a törlőt, s dühösen felállt, majd elviharzott.

Nem is sejtette, hogy Julio csak próbára akarata tenni, hogy megbizonyosodjon a még létező szerelme felől. Ezt a hirtelen támadt sértődöttsége be is bizonyította, aminek a férfi nagyon örült, mert így szerelme nem viszonzatlan. A nap további részében nem is találkoztak. A tárgyalásra sem ment el, s a szobájában sem volt.

Este viszont már aggódott érte és hiányolta a jelenlétét. Egyszer csak meglátta, hogy megint Javier társaságában van. Az az alak egyáltalán nem volt szimpatikus számára, legfőképpen így, hogy Carminának csapta a szelet.

• Mit mondtam neked a múltkor?

• Nyugodj meg. A feleségeddel csak beszélgetünk.

• Akkor máskor folytatjátok. Szia!- egy karlegyintéssel jelezte Javiernek, hogy mehet, aki vette a lapot.

• Mit akarsz már megint?- kérdezte Carmina.

• Egésznap vele voltál?- féltékenykedett a férfi.

• Mint már említettem semmi közöd hozzá!

• A francba Carmina! Hát nem érted?

• Mi kéne értenem?

• Hajh!- fordult egyet Julio.- Szeretlek.

Carminát meglepetésként érte ez a vallomás. Mindig ezt szerette volna hallani, ami következtében a férfi karjába ugrott volna. De így a való életben teljesen más volt, mint a képzeletében.

• Te bolond vagy!

A nő el akart menni, de Julio visszarántotta, és magához húzta, majd szenvedélyesen megcsókolta. Ez a csók édesebb volt, mint az eddigiek. Nem is tiltakozott ellene, mert élvezte, ahogyan a férfi öleli, s csókolja. Miután Carmina magához tért, ellökte magától a férfit, s elrohant.

Visszament a lakosztályába, s zuhanyzás után bevetette magát az ágyába. Nem tudta elfelejteni az előbb történteket, sem Julio szerelmi vallomását. Csak nézett ki a fejéből, s közben mosolygott. Nem is gondolta volna, hogy még egyszer élvezheti szeretett férfija csókjait. Az elmélkedést ajtókopogtatás zavarta meg. Kinézett a kulcslyukon és Javiert pillantotta meg.

• Tessék?- nyitott ajtót.

• Bocsánat a késői zavarásért, csak a férjedet hoztuk vissza.- két ember cipelte be a szobába a félig összevert Juliot.

• Julio,- ijedt meg Carmina- mi történt?

• Úgy látni, hogy sokat öntött a garatra. Lent találtuk meg.

• Köszönöm Javier.

• Nincs mit. Csak miattad tettem. Jó éjt!

Carmina bezárta az ajtót és az ágyon fekvő férfihez ment. Megkérte, hogy menjen vele a mosdóba. Alig állt a lábán, így a nő nyújtott neki támaszt. Beállította a zuhany alá, s ráengedte a hideg vizet.

• Pont úgy, mint először.- szemtelenkedett a férfi.

• Tudod mit? Ha ennyire jól vagy, akkor mosokodj meg egyedül.- Carmina ott hagyta.

Percek múlva a férfi kijött a mosdóból, már jóval józanabbul.

• Ott a ruhád.- mutatott a kanapéra Carmina.- Mehetsz.

• Köszönöm.

A nő háttal állt a férfinak, s nem látta, amint az mögé oson. Csak annyit érzett, hogy megérintik a vállát, majd belecsókolnak a nyakába. Ekkor a hideg is kirázta, de tűrte a férfi simogatásait. Julio még közelebb húzta magához, s már nem volt menekvés számára. Nem is akart elfutni. Érezte, hogy felszabadul benne a vágy, s már csak őt akarta. Felé fordult, s megcsókolta. Julio felkapta az ölébe, és az ágyba cipelte. Finoman letette és gyengéden ráfeküdt. Az arcát kezdte puszilgatni, majd a nyakát csókolta, végül a mellkasát kényeztette. Mindkettejük testét elöntötte e forrósság, ennyire közel még sosem voltak egymáshoz, akármennyire is hajtotta őket a vágy.

- Szeretlek Julio!- nyögte Carmina, amint a férfi magáévá tette.

- Egyetlenem.- súgta Julio, majd finoman megcsókolta kedvesét.

Boldogok voltak ezekben a pillanatokban, hiszen szerelmük beteljesülni látszott.

Reggel egymást átkarolva keltek, majd egy tengeri kirándulásra mentek, és az egész napot együtt töltötték. Kényeztették egymást, úgy érezték, hogy a paradicsomban járnak, és percenként szerelmet vallottak egymásnak.

Örömüket Ricardo hívása sem űzte el, aki nemcsak felesége felől, hanem az üzleti kérdések felől is érdeklődött. S részben a bűntudata is hajtotta, hiszen kihasználva Carmina távollétét, egyre közelebb került Blancához. Áldozatnak tartotta magát, hiszen két nő fogságába került, s nem tudta, hogy melyikük iránt mit is érez valójában. Carminát szerette, de Blanca régi szenvedélyt csalt elő, melyet csak első felesége, Rosa adhatott neki. Kétségek között tengette a mindennapjait, hiszen nem akart egyik asszonytól sem megszabadulni. Az egyiket jobban szerette, mint a másikat.

Julio nem sokkal barátja hívása után visszahívta, hogy másnap haza utaznak a tíz órás géppel. Ezt a bent lévő Jaiméval is közölte, aki éppen Valériát igazította útba, miszerint Julio üzleti úton van Carminával. A fiú nagyon megörült, hogy szerelme hamarosan haza jön. Ezért másnap dél fele átment Consueloékhoz, mert biztos volt benne, hogy őket is meglátogatja. És így is volt. Carmina először a családjához ment, s örült Jaime jelenlétének is, aki egy virágcsokorral kedveskedett neki, majd a nő kérésére bevitte a vállalathoz, hogy Ricardot is üdvözölje. A férfi ugyanis nem tudott kimenni elé, mert túl sok dolga akadt, de amikor meglátta, nagyon megörült neki.

• Jó újra látni.- üdvözölte.- Már annyira hiányoztál.

• Gondolom Julioval már találkoztál.

• Igen, és elmondta, hogy jól ment minden.

• És itthon mi a helyzet?- érdeklődött Carmina.

• Még neked nem említettem, de Benjamin társtulajdonos lett, és a hétvégére meghívott a fogadására.

• Erről miért nem szóltál?

• Elfelejtettem.

• Lényegtelen.

Carmina később az irodájába indult. A folyosón összefutott Amparoval, aki széles vigyorral az arcán jött ki Julio irodájából.

• Szerbusz Carmina!

• Amparo, mi ez a nagy boldogság?

• Most voltam Julionál, és mondta, hogy hamarosan feleségül vesz.

• Hogyan?- Carmina lepődötten kérdezett vissza.

• Na pá!

Miután Amparo elment, azonnal besietett Juliohoz, aki az asztalnál ült, és olvasott. Csak arra lett figyelmes, hogy valaki becsapja az ajtót, és elé vágnak egy táskát. Felnézett, és látta, hogy Carmina áll vele szemben.

• Miért vagy ennyire ideges szerelmem?- állt fel, hogy odamenjen hozzá.

• Ne szólíts szerelmednek!- kiabált kikelve magából Carmina.- Hogy értsem azt, hogy elveszed Amparot?

• Honnan tudsz róla?

• Találkoztam vele a folyosón.

• Ne foglalkozz vele.

• Ne foglalkozzak vele?! Mit hiszel, hogy az én szívem kőből van, s nincsenek érzéseim.

• Tetszik, amikor féltékeny vagy.- fogta két kézre a nő arcát Julio.

• Te most szórakozol velem?

• Dehogy is. Gyere ide!- ölelte magához Carminát.- Tudod, hogy szeretlek. De nem tehettem mást, hiszen húznunk kell az időt.

• Ne haragudj, csak annyira bosszantott az az öntelt képe.- nézett ártatlanul a nő.

• Hogyan is haragudhatnék rád. Nekem így tetszel, és így szerettelek meg. Ráadásul tudom, hogy szeretsz.

Carmina megcsókolta a férfit, aki magával rántotta a kanapéra, hogy ott folytassák. Ekkor kopogtatás hallatszott, majd belépett Jaime, aki nem vett észre semmit sem, mert Carmina és Julio még időben szétugrott. Ellenben Benjaminnal, aki a fiú mögött settenkedett.

• Jaime, milyen kedves meglepetés.- szólt Carmina zaklatottan.

• Csak Benjamin út szeretne beszélni magával.

• Csak azt szeretném tudni, hogy nem zavarja- e a jelenlétem a cégnél.- lépett be a férfi.

• Miért zavarna?

• Ennek örülök. Jönnek a fogadásomra?- Benjamin gyanakvóan tekintet Juliora.

• Ott leszünk.- felelte Carmina.

• Én megyek, mert beszélnem kell Ricardoval.- mondta Julio, majd kiment.

Ricardo az asztalánál tevékenykedett, amikor Julio belépett.

• Szerbusz barátom!

• Lépj közelebb Julio. Mi járatban erre? Az előbb mentél el.

• Visszatértem.- vigyorgott a férfi.- Mi jót csinálsz?

• Teszek- veszek ezt- azt.

• Az jó lehet.- gúnyolódott Julio.

• Ne szemtelenkedj! Blancát nem láttad? Már mindenhol kerestem.

• A könyvtárban van.- felelte Julio, majd leült Ricardoval szembe, és bizgerálni kezdte az asztalon lévő tárgyakat.- Van köztetek valami?

• Ezt meg miért kérded?- nézett egy nagyot Ricardo.

• Látom rajtad, hogy érdekel.

• Előled nem titkolhatom, hogy vonzódom hozzá.

• És Carmina?

• Szeretem, ehhez nem fér kétség. De Blanca iránt is érzek valamit.

• Akkor jobb lenne, ha választanál kettejük között, mert két dudás nem fér meg egy csárdában.

• Mindenesetre már választottam.

• Na és ki az?- Julionak felnyílt a szeme hátha Blancát választja, mert akkor Carmina az övé lehetne.

• A feleségem mellett döntöttem.- jelentette ki komoly arckifejezéssel a férfi.

• Értem.- Julio nem nagyon örült ennek a hírnek, de elfogadta Ricardo döntését.

• Megyek és beszélek Blancával.

• Nem is zavarok tovább. Beküldöm.- mondta Julio, majd kiment az irodából.

Nemsokára Blanca meg is érkezett. Ricardohoz sietett, hogy egy csókkal üdvözölje, de az finoman eltolta magától. Ebből a nő ki tudta következtetni, hogy valami probléma van, és kérdően rátekintet.

• Be kell fejeznünk a kapcsolatunkat.

• De miért?

• Mert nem akarom elveszíteni a feleségem egy játék miatt.

• Én csak egy játék vagyok?- Blanca egy erős ütést mért a férfi mellkasára, aki emberesen tűrte.

• Nem vagy az, de meg kell értened. Carminát szeretem.

• Engem ez nem érdekel. Jól figyelj rám! Ha elhagysz, akkor mindent kitálalok a drága nejednek.

• Kérlek!

Blanca ideges arccal kiviharzott becsapva maga után az ajtót. Ricardo csapdában érezte magát, ahonnan nem volt kiút. Carmina nem tudhatja meg, hogy megcsalta, mert azzal elvesztené.

Az elkövetkezendő napokban Valentino és Cruz is haza látogatott, a lányukkal együtt, akiknek Carmina nagyon örült, hiszen már évek óta nem látta őket, csak telefonon tartották a kapcsolatot. Carmina Julioval is sok időt töltött együtt, aki időközben megbeszélte Amparoval, hogy halasszák el az esküvőt.

Hamarosan elérkezett Benjamin estélye, amely nagyszerűnek ígérkezett. Mindenki ott volt, aki számított. Egy szimfonikus zenekar mulatta az embereket. A vendégek mind fontos személyek voltak. Banki igazgatók, szálloda tulajdonosok, és egyéb vállalatok elnökei. Persze rajtuk kívűl más beosztású meghívottak is jelen voltak, de ők elvegyültek a tömegben, s nem csatlakoztak a kihívóan viselkedő sznobokhoz. Az asztalok szépen meg voltak terítve, s oldalt svédasztalról válogathattak az ott lévők.

Julio és Carmina egymásra pár percre érkezetek meg. Az este nagy részét egymás társaságában töltötték, ami nem keltett túl nagy feltűnést, kivéve Benjaminnak, aki le sem vette róluk a szemét. Tudta, hogy szeretők, és le akarta buktatni őket, de nem tette, mert még nem volt itt az ideje a bosszúnak, melyet Carminának szánt testvére halála miatt. Nem tudott megbocsátani neki, amiért megölte Rodrigot.

Lassan megérkezett mindenki, akiket Benjamin szívélyesen üdvözölt. Ezután odament Carmináékhoz, hogy váltsanak pár szót.

• Jól érzitek magatokat?- érdeklődött, és az arra járó pincértől elvett két pohár pezsgőt, melyet a két személynek nyújtott.

• Nagyon hangulatos kis este.- válaszolt mosolyogva Carmina.

• Így van. – helyeselt Julio.- Tetszik a dekoráció is.

• Ennek örülök. Carmina,- fordult a nőhöz.- úgy értesültem, hogy annak idején táncoltál.

• Igen. Versenytáncos voltam, majd nyitottam egy tánciskolát, de amióta férjhez mentem nem jut időm rá, így az egykori partnerem foglalkozik vele.

• És nem szeretné bemutatni tudását a mostani közönség előtt?- körültekintve ajánlotta fel a termet Carminának.

• Nem is tudom.

• Na.- kérte Benjamin.

• Nincs partnerem.- felelte a nő.

• Hm.- hümmögött Julio, amire Carmina felfigyelt.- Persze, ha Ricardo megengedi.

• A férjem ki tudja hol van, úgyhogy mehetünk, ha gondolod?

Carmina és Julio a terem közepére sétáltak.

• Kedves barátaim, szeretném, ha megnéznétek a következő műsorszámot, amellyel kedveskedni szeretnék nektek, és amihez Carmina Ballasteros és Julio Valadez segítségét kértem. Fogadjátok sok szeretettel.

Benjamin intett a zenekarnak, hogy kezdhetnek játszani. Először egy fuvola szólalt meg, amely ritmusára Carmina Juliohoz lépett, s hozzá simult. Ekkor a férfi átkarolta a derekát, és megfordította a nőt, hogy az háttal álljon neki. Ekkor más hangszer is felcsendült, mely még nagyobb tempóra fogta őket. Carmina kinyújtotta a kezét, Julio pedig utána nyúlt, s megérintette, majd simogatva visszahúzta. Teljesen összhangban érezték magukat, mellyel könnyebb volt spontán koreográfiát kreálni. A zenekar ütősebbre vette az ütemet, s már nem volt visszaút. Carmina és Julio belemerülve ropta, amelyet taps kíséret is szolgált. A zene megszűntével az előadás is befejeződött. Gratulációk hada lepte el őket a produkció végett. Ricardot büszkeség fogta el felesége sikere láttán.

• Nagyon jók voltatok.- dicsérte őket.

• Köszönjük barátom. Egy tökéletes táncos volt a partnerem.- nevetett Julio.

• De te sem voltál kutya.- kacagott Carmina.

Egyszercsak komoly arcot vágott, amit a két férfi nem tudott mire vélni.

• Mi az?- kérdezte Ricardo.

• Megfájdult a fejem.- fogta meg a homlokát a nő, hogy elrejtse tekintetét a férje elől, hogy jelezhessen Julionak.

A férfi abba az irányba nézett, amerre Carmina mutatott, s meglátta a bejáratnál Javiert Valéria oldalán. Ekkor ő is elsápadt.

- Jobb lesz, ha haza mentek.- tanácsolta Julio.- Pihend ki magad.

- Szerintem is menjünk Ricardo.- egyezett bele Carmina, s miután elköszöntek a férfitól, Benjaminhoz mentek, hogy megköszönjék az estét, majd elmentek.

Ricardo is elfáradhatott, mert mihelyst hazaértek, azonnal elaludt. Carmina viszont nem tudott aludni, így aztán eldöntötte, hogy elmegy Juliohoz. Bement a mosdóba, felöltözött és halkan kiosont az ajtón. Igyekezett nem nagy zajt csapni, ezért nem autóval ment, hanem taxit rendelt a közeli utcasarokra.

A férfi már alváshoz készülődött, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, és nagy meglepetésére Carmina állt vele szemben.

- Carmina, te meg mit keresel itt ilyen későn?

- Talán zavarok?

- Dehogy. Sőt örülök, hogy itt vagy.

Julio betessékelte az asszonyt, s megkínálta egy kis teával. Egy darabig beszélgettek, majd Carmina indulni készült, de Julio nem akarta elengedni.

• Maradj még édesem.

• Nem tehetem. Ricardo nem tudja, hogy eljöttem.

• Nem is kell megtudnia, csak légy velem.- Julio megcsókolta Carminát, majd ölébe vette és a hálójába vitte, ahol együtt töltötték az éjszakát.

Másnap reggel innen mentek mindketten dolgozni, bár egyedül, nehogy együtt lássák őket. Ricardo már türelmetlenül várt a feleségére.

• Hol jártál ma reggel?

• Korán keltem és beugrottam Consuelohoz.- hazudta a nő.

• Miért nem ébresztettél fel? Elvittelek volna.

• Nem akartalak felébreszteni.

• Ricardo!- szólt be Blanca.- Itt az az úr, akivel tegnap beszélt telefonon.

• Engedd csak be!

• Jó napot kívánok!- lépett be Javier az ajtón.

• Jó napot! Tessék!- invitálta beljebb Ricardo a férfit.

Carmina szóhoz sem tudott jutni a lepődöttségtől. Nem tudta elhinni, hogy az a Javier áll előtte, kivel a tengerparton találkozott, s akit az este látott a fogadáson.

• Javier, engedje meg, hogy bemutassam feleségem, Carmina Ballasteros.

• Örülök, hogy megismerhetem.- fogott vele kezet, s úgy viselkedett mintha most találkoznának először.

• Én is. Én megyek, beszélgessetek csak nyugodtan.

Carmina miután kiment, azonnal Juliohoz sietett, hogy elmondja neki Javier jelenlétét. Idegesek voltak, hiszen nem tudták, hogy a férfi mit beszél Ricardoval. Féltek, hogy elárulja őket. Megvárták, amíg a férfi kilépett Ricardotól, s azonnal letámadták.

• Javier, ugye nem árultad el, hogy…

• Nem mondtam semmit kettőtökről.- vágott közbe a férfi.- Ne aggódjatok. Tőlem nem tud meg semmit sem.

• Köszönjük Javier.- nyújtott kezet Julio.

• Ismerős kéz.- mosolygott Javier.

• Ne haragudj!

• Jól van. Megértem.- a férfi kezet fogott Julioval és elment.

• Ezt megúsztuk.- mondta Julio.

• Meg.- vágta rá Carmina is.