Virginia már nehezen tudta leplezni féltékenységét az anyjára. Akárhányszor Jaime náluk járt, mindig csak Carminát kereste, s vele nem törődött. Annak ellenére, hogy gyakran eljártak szórakozni hármasban, Miguellel, sosem mutatott felé egy kis érdeklődést sem, pedig nem egyszer próbálta elcsábítani. Órákat töltött a tükör előtt, hogy minél szebb legyen Jaime szemében. Ezzel csak azt érte el, hogy nem Jaime, hanem Miguel vetett rá szemet.

Megromlott a kapcsolata az anyjával, aki nem értett semmit sem. Virginia sokszor megbántotta, aminek vita lett a következménye. Ezért Carmina keveset tartózkodott otthon, inkább töltötte szabadidejét Julioval, s Javierrel, aki Benjamin utasítására közeledett a nőhöz. Igazán nem is szeretett volna Benjamin cinkosa lenni, átverni Carminát, mert megkedvelte. A kíváncsiság egyre jobban fokozódott benne, hogy miért akar bosszút állni rajta a férfi. Az egyik nap, amikor találkozóra hívta, nem halasztotta el megkérdezni az okát, ennek a megtorlásnak.

- Javier, barátom. Hidd el, hogy nem kis semmiségért akarok kitolni vele.

- Bennem megbízhatsz. - mondta a férfi.

- Na jó. Neked elmondom, mert talán így könnyebb lesz a te dolgod is.- Benjamin rágyújtott egy szivarra.- Szóval az a lényeg, hogy az a némber megölte a fivéremet, Rodrigot.

- Carmina? Nem tudom elképzelni, hogy gyilkos lenne.- kételkedett Javier Benjamin szavában.

- Pedig így igaz. Az a nő egy álnok bestia, és ügyesen leplezi.

- Gondolom, hogy te is észrevetted, hogy Carmina és Julio szerelmesek egymásba.

- Az első lépésként elszakítottam őket egymástól, ugyanis Amparo segítségemre sietett. Csakhogy egy kis malőr csúszott a műveletbe. Julio balesete. Ez megint közelebb hozta őket. Ha nem lépek időben, akkor ismét együtt lesznek. El kell válniuk egymástól örökre.

- Ha máshogy nem megy, akkor elmondom Ricardonak, hogy szeretők. Ezek után nem hinném, hogy összejönnének. Julio kötelessége Amparo mellett maradnia, Carmina meg egyedül lesz. - jelentette ki rezzenéstelen arccal Benjamin.- Esetleg megölöm.

- Megölni?- ijedt meg Javier.- Képes lennél rá?

- Carmina elvette az öcsémet, akkor én elveszem a szerelmét. Valamit valamiért.- válaszolt idegesen a féri.

Javier nem tudta elhinni a férfi állítását, miszerint Carmina bűnöző lenne. Túlságosan is kedves ahhoz, hogy képes legyen ölni. Igaz, hogy csak kevés ideje ismeri, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy megismerje. Úgy érezte segítenie kell neki, ezért délután bement Juliohoz, mivel úgy gondolta, hogy ott találja majd.

- Szia, nincs, de miért keresed?- ült az ágyban a már jobb bőrben lévő Julio.

- Valami fontosat kéne neki mondanom, de most jobb ötlet jutott az eszembe, amelyhez te kellesz.

- Ha azt mondom, hogy Carmina életéről van szó?

- Ki akarja bántani?- Julio rémületében, majdnem leesett az ágyról.

- Egyelőre senki, de kérdeznék valamit.

- Kérdezz bátran, ha ezzel megmenthetem.

- Csak egy lépéssel visz előrébb, de ez fontos. Szóval, igaz hogy Carmina megölt egy bizonyos Rodrigo nevű embert?

- Nem. Őt én öltem meg.- jelentette ki nyugodtan a férfi.

- Az úgy volt, hogy ez a gazember terrorizálta őt, és mivel nem engedett neki, elrabolta, és meg akarta ölni. De hála Istennek én megláttam, és utánuk siettem.- emlékezett vissza Julio.- Éppen megölte volna, amikor lelőttem.

- Nem lennék képes ölni, hacsak nem Carmináról van szó.

- Én mindent tudok, de titkotok nálam biztonságban van.

- Akkor jól figyelj, amit mondok az a te érdeked is. Tudom, hogy szakítottatok, de a baleseted miatt ismét egymásra találtatok. De most tényleg szakítsd meg vele a kapcsolatot.

- De honnan tudod ezeket?- Julio nem értette, hogy Javier honnan informált ennyire, csak azt sejtette, hogy alvilági kapcsolatai vannak.

- Az lényegtelen. Szép lassan kell kivédeni a csapásokat. Hosszú menet lesz, de megéri.

- Köszönöm, hogy segítesz, de nem tudom miért.

- Értetek, mert kedvellek titeket, ráadásul Valéria is mesélt rólatok.

- Azt is elmondta, hogy sok mindent elkövetett ellenetek.

- Megyek, mert még el kell intéznem valamit.

Amint Javier elment, rögtön megérkezett Carmina.

- Szerbusz édesem, hogy érzed magad?- kérdezte jobb kedvvel a nő, mivel látta, hogy Julio már jobban van.

- Épülgetek.- válaszolta.- Hamarosan már haza is mehetek.

- Az nagyszerű!- örült Carmina, és átölelte Juliot.- Ne aggódj édesem, egy percre sem hagylak magadra.

Julio elgondolkodott Javier ajánlatán, és úgy hitte a férfinek igaza lehet.

- Carmina.- tolta el magától a nőt.- Mondanom kell valamit.

- Megijesztesz.- hátrált kétségbeesve Carmina.

- Nem maradhatunk együtt, még titokban sem.

- De miért? Félsz, hogy lebukunk? Ezért ne aggódj.

- Nem erről van szó. Nem lehetünk együtt, mert mindkettőnknek meg van a saját élete, és egy harmadik nem fér bele. Remélem megérted.

- Hogyne.- mondta siralmasan a nő.- Az embernek tudnia kell választani, és te azt az utat választottad, amelyben én nem szerepelek. Sebaj, én is folytatom a sajátomat.

- Carmina.- a férfi a távozó nő után szólt, de utána már nem ment. Nem követhette, nem lehetett gyenge. Megbántotta kedvesét, de csak érte, csakis érte tett mindent.

Carmina borongós lelkiállapotban ért haza. A nappaliban Ábrahám, Virginia és Jaime, akik beszélgettek.

- Szia anya, hogy- hogy itthon vagy? Előbb mentél el.- fogadta Abraham.

- Sziasztok, gyorsan letudtam.- Carminát már a sírás kerülgette.

- Üljön le!- állt fel Jaime, aki maga mellé ültette a nőt.- Látom, hogy történt valami. Engedje meg, hogy segítsek.

Virginia féltékenyen figyelte, ahogyan a fiú kedvesen bánik az anyjával. A feje elvörösödött a méregtől, és fel- alá járkált a halban. Ábrahám látta, hogy húga milyen ideges, és érezte, hogy a féltékenység gyötri.

- Jaime, kérlek kísérd fel a szobájába.- kérte Abraham a fiút, akik örömest engedelmeskedett.

Virginia ádáz tekintettel nézett utánuk, ahogyan Jaime átkarolva kíséri Carminát.

- Tisztára lökött vagy.- szólt hozzá Abraham.

- Ezt meg miért mondod?- fordult oda Virginia ölbe tett kézzel.

- Hogy lehetsz féltékeny a saját anyádra?

- Te nem tudsz semmiről, akkor meg minek szólsz bele?- támadta le a lány.

- De látom!- mutatott a szemére Abraham.- Jobb lenne, ha csillapítanád a dühödet, mert ennek nem lesz jó vége.- ezzel ott hagyta a húgát.

Nem sokkal később Jaime is elment, mert Valériát vitte be a céghez. Egy percre magára hagyta, amikor felbukkant Marcelo. Nem szóltak egymáshoz, csak pillantásokat vetettek. Marcelo nem is sejtette, hogy a fia hozta ide, Valéria meg azt nem, hogy Marcelo Jaime apja, ezáltal az a fiú, akit annyira megszeretett, a fia.

Carminát délután felhívta Javier, hogy találkozzanak az egyik étteremben. A nő egy percig sem gondolkodott azon, hogy elmenjen- e, mert meg kellett osztania valakivel lelki gondjait, és erre most Javier volt a legalkalmasabb. Ráadásul Consuelo nem tartózkodott otthon, és már nem bírta tovább. Már rég érezte magát ennyire szörnyen.

Útközben olyan érzése támadt, mintha figyelnék, de nem látott senkit sem, akárhogyis szertenézett. Nem is sejtette, hogy a hatodik érzéke nem hagyta cserben, hiszen valóban követték, mégpedig Ricardo volt az. A férfi ki akarta deríteni, hogy kit is szeret valójában felesége. Amikor meglátta, hogy Javierrel találkozik, egyből arra gondolt, hogy ő lehet a titokzatos szerető. Egy darabig leselkedett, de már nem bírta tovább, és elment onnan. Nem akarta látni, amint felesége édesen elcseverészik Javierrel, mert félt, hogy a zöld szemű szörny felül kerekedik rajta.

Távolról nem is láthatta, hogy Carmina boldog arc helyett, búsat vágott, és percenként előbukkanó könnyeit törölgette.

- Carmina, ne itassa az egereket.- nyújtott egy zsebkendőt Javier.

- De nem tudom miért döntött így Julio. Talán már nem is szeret. - szipogott.

- Nem. Julio szeret téged, efelől biztos vagyok, de kétségtelen, hogy meg volt rá az oka.- Javier nem akarta elárulni Carminának a Julioval folytatott beszélgetésüket.

- Akkor sem értem. Legalább elmondhatta volna mi az.- kételkedett Carmina.- Én már nem tudom, hogy mit higgyek.

- Hallgass a szívedre.- fogta meg a kezét, ezzel bíztatva a nőt.

Napok múlva Juliot kiengedték a kórházból. Egy kis időt töltött otthonpihenés gyanánt, majd visszatért a vállalathoz. Carminával nap, mint nap összefutottak, de nem szóltak egymáshoz, inkább kerülték a másikat. Ricardo gyakran próbált Carmina közelébe férkőzni, hogy beszélhessen vele, de erre sosem került sor, mert mindig közbe jött valami. Egy napon viszont úgy adódott, hogy Carmina szabadidejét feláldozva szóba állt a férfival, aki nem szalasztotta el az alkalmat.

- Miről szeretnél beszélni velem? Most van egy kis időm.- mondta Carmina, amikor bement Ricardo irodájába.

- Min kellett volna gondolkodnom?- Carmina nem értette, hogy mit takar ez a kérdés.

- Ricardo, már elmondtam, hogy mi a helyzet, és tartom is magam hozzá.

- Azt már megtettem, de az nem azt jelenti, hogy vissza is megyek. Az indokokkal meg már te is tisztában vagy.

- Ez így van, de nem akarlak elveszíteni, hiszen szeretlek.

- Sosem voltam a tied.- Carmina indult kifelé, amikor Ricardo visszarántotta és megcsókolta. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, amin Julio lépett be. Elképedt képet vágott, nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a csókolózó Carminát és Ricardot.

- Bocsánat, majd később visszajövök.- szólt oda nekik.

- Julio.- Carmina félszegen nézett a férfira, akinek izzott az agya.

- Majd később visszajövök.- mondta Julio, majd elment.

- Ezt még egyszer meg ne próbáld tenni!- szegezte mutatóujját Ricardora a nő, majd Julio után sietett.

A férfi már az irodája előtt volt, amikor Carmina utolérte. Nem szólt utána, de a férfi érezte, hogy állnak mögötte. Megfordult, de ő sem szólította meg Carminát, csak meredten, ideges tekintettel nézte. A nő látta, hogy a féltékenység elfogta, és felhúzott szemöldökkel rosszmájúan vigyorogni kezdett. Ekkor Julio még mérgesebb lett, ami következtében elfordította a fejét, majd visszanézett egy éles tekintettel, ami rosszul esett Carminának. Igazi nonverbális harc dúlt kettejük között. Ekkor betoppant a csatatérre egy ember, két egyenruhás kísérettel.

- Jó napot kívánok! Mora felügyelő vagyok. Julio Valadezt keresem.

- Én lennék az felügyelő úr.- lépett oda Julio.

- Valadez úr, be kell jönnie velem a kapitányságra.

- Mi folyik itt?- lépett ki Ricardo az irodájából.

Carmina ledöbbenve, szótlanul szemlélte az eseményeket.

- Kérem uram, ne ellenkezzen.- vette elő a bilincset Mora.

- Ricardo csinálj már valamit!- rángatta meg a férfit a feléledő Carmina.- nem engedheted meg, hogy bevigyék!

- Felügyelő, magyarázza el, hogy miért viszik be Juliot.

- Ez nem önre tartozik, ha Julio úr el akarja mondani, akkor elmondja.

- De még én sem tudom.- szólt közbe Julio.

- Majd az őrségen megtudja.- a két rendőr megbilincselte a férfit, és elvezették.

- Ne hagyjuk magára. Menjünk vele, hozom a táskámat.- mondta Carmina kétségbeesve.

- Rendben. Én is összeszedem a holmimat, s jövök. Itt találkozunk.

Miközben Juliohoz siettek, Carmina felhívta Javiert, aki rögtön a segítségükre sietett, és elintézte, hogy Carmina bemehessen a férfihoz a cellába.

- Julio, édesem!- borult a nő a férfi nyakába.

- Carmina, hát te itt vagy?- Julio örült a nő jelenlétének.

- Azt mondják, hogy adócsalás miatt.

- Persze, hogy nem, és ezt be is bizonyítom. De hogyhogy beengedtek?

- Javier elintézte. - mosolygott Carmina miközben kézre fogta a férfi arcát.

A férfi magához húzta kedvesét és megcsókolta. Ekkor hirtelen betoppant Ricardo, aki mindent meglátott.

- Istenem.- nyögte Carmina.- Mindent meg tudok magyarázni.

- Most már mindent értek. Ő az a férfi, akit szeretsz.

- Ne szólíts a barátodnak, mert nem vagyok az!- ordított rá Ricardo.- Becsaptatok, játszottatok velem, és én vak nem vettem észre semmit sem.

Ricardo idegesen tördelte a kezét, miközben le sem vette a szemét róluk. Annyira bosszantotta, ahogyan egymás mellett állnak, s fogják egymás kezét.

- Hogy tehettétek ezt velem? Carmina, őszintén szerettelek, és elhittem, hogy te is így érzel. Már az sem érdekelt, hogy mást szeretsz. Eltűrtem volna, de így, hogy most már tudom, hogy az a valaki Julio, nehezen tudom felfogni. Mikortól tart?

- Régóta.- sütötte le szégyenében a szemét Julio.

-És én még azt hittem, hogy a legjobb barátom vagy.- szegezte éles tekintetét Juliora.

- Az is vagyok, de előbb hallgass meg minket.

- Nem érdekel az aljasságotok! Nálatok mocskosabb embereket sosem ismertem. Soha többé nem akarlak titeket látni.- Ricardo elindult kifele, de egyszercsak megállt, és visszafordult.- Még valami, Carmina. Kétségeim támadnak afelől, hogy én vagyok a fiú apja.

Carmina nem mert a férfi szemébe nézni, de tudta, hogy már nincs mit tennie. Itt az igazság pillanata. Mély levegőt vett, és elszánta magát a nehéz lépésre.

- Ricardo, a fiam apja nem te vagy, hanem Julio.

- Ribanc!- mondta idegesen, majd elment.

Julio utána akart rohanni, de Carmina visszarántotta.

- Nem tűröm, hogy így beszéljen veled.- mérgelődött a felbőszült férfi.

- Nem, ezt a hangnemet, és szidalmat nem.

- Lejárt a látogatási idő.- szólt be az őr.

- Mennem kell.- mondta Carmina.- Majd még jövök.

- Várni foglak.- köszönt el Julio Carminától.

Amikor hazaért Jaime és Virginia a kanapén ülve nevetgéltek.

- Sziasztok! Mi ez a nagy öröm?- üdvözölte őket a nő.

- Á, anya. Jaime és én együtt járunk.- jelentette be boldogan a lány.

- Ennek örülök.- gratulált nekik Carmina.

- Hm.- Jaime nem nagyon örült annak, hogy Virginiával jár, de csak ez az egy módja volt arra, hogy ne derüljön fény titkára és, hogy Carmina közelében legyen.

Másnap a nő nem ment be a vállalathoz, mert nem lett volna képes elviselni Ricardo megvető pillantását. Arról is elfeledkezett, hogy megbeszélt egy találkozott Consueloval, mivel reggel nem tudott vele találkozni.

Consuelo bement a céghez, ám nem találta ott a barátnőjét, ellenben Ricardoval, aki az irodájában szomorkodott.

- Mi a gond Ricardo? Olyan bánatosnak tűnsz.

- Carminával beszéltem meg egy találkozót, de amint látom megfeledkezett róla.

- Ne is emlegesd azt a nőszemélyt.- dühödt fel Ricardo.

- Csak annyi, hogy éveken át hazudott nekem, és felszarvazott.

- Elmondta?- kérdezett rá a nő óvatlanul.

- Hát persze. Én is azt hittem, hogy Julio a legjobb barátom. De tévedtem. Álnokok mindketten.

- Nem érdekelt. Elég volt látnom, hogy csókolóznak.

- Akkor hallgasd végig, amit most mondani fogok neked.

- Ha Carmináról és Julioról van szó, akkor nem érdekel.

- Ez viszont fog, és ha ismered a történetüket, akkor már máshogy fogsz mindent gondolni.

Consuelo és Ricardo kényelmesen elhelyezkedtek a fotelűkben, majd a nő belekezdett a mesélésébe.

- Carmina és Julio nem egészen négy évvel ezelőtt találkoztak először. Carmina az egyik fellépéséről indult haza, amikor Rodrigo megtámadta és magával akarta vinni. Julio pont arra sétált, és a segítségére sietett, majd haza kísérte. Másnap úgy hozta a sors, hogy az ő táncstúdiójába iratkoztak be Valériával. Időközben kialakult közöttük valamiféle vonzalom, és én már láttam rajtuk, hogy érdeklődnek egymás iránt. Julio később segített neki visszaszerezni a lányát, Virginiát. A tánc által sikerült megismerkedniük, és ez az, ami közelebb hozta őket egymáshoz. Lassan egymásba szerettek, de nem merték bevallani, mert időközben Valéria teherbe esett, és felbukkantál te is.- Ricardo összehúzta a szemöldökét, mert egyre jobban érdekelte a történet.- Carmina, hogy elfelejtse Juliot, hozzád ment feleségül. Te nem láttad, mert Carmina vigyázott arra, hogy ne vedd észre, de nagyon szenvedtek egymás nélkül.

- De hiszen úgy viselkedtek, mintha ki nem állhatnák egymást.

- Pontosan. Tartották a távolságot, és olykor meg is sértették a másikat. Az esküvőtök után végleg búcsút vettek egymástól. Miután nászútra utaztatok, nem is találkoztak, s nem tartották a kapcsolatot sem, egészen Marcelo estélyéig, amikor ismételten találkoztak. Akkor bebizonyosodott mindkettejük számára, hogy a szerelem még mindig ott él a szívükben, de ezt titkolniuk kellett egymás előtt is. Sorra érték őket a féltékenységi rohamok, de sikeresen legyőzték. Megegyeztek, hogy eltekintve a múlttól, és barátok lesznek. Ez addig ment is, amíg el nem küldted őket az egyhetes tárgyalásra.

- Ugyan honnan is sejthettem volna, hogy mi van közöttük.

- Az ottani körülmények, és az események kihozták belőlük az elfojtott vágyat, s szerelmet.

- Igen. Aztán titokban folytatták viszonyukat, mely mély bűntudatot ébresztett bennük. Ezért hol szakítottak, hol együtt voltak. Ebben Amparo és te is szerepet játszottál, hiszen nem akartak nektek ártani. Nem sokkal Julio balesete előtt végleg szakítottak, mert kiderült, hogy Amparo halálos beteg. Julio szerencsétlensége ismét összehozta őket, melynek már ára volt.

- A házasságunk.- jelentette ki nyomorúságosan Ricardo.- De ebben én is hibás voltam. És most már tudom, hogy miért nem csapott patáliát, amikor rajtakapott Blancával.

- Olyan szörnyen érzem magam. - állt fel Ricardo. - Annyira szemét voltam velük. Carminát is elhordtam mindennek.

- Ne hibáztasd magad, te nem tudhattad. - Consuelo igyekezett megnyugtatni a férfit.

- De csak akkor, ha tényleg úgy gondolod.

- Természetesen. Nagyon bánt, hogy én voltam az egyik akadály közöttük. Úgyhogy most azonnal bemegyek a börtönbe, mert Carminát biztosan Julioval találom.

Úgy is volt, ahogy sejtette. Carmina Julioval volt a beszélgetőn. Lepődötten álltak, amikor meglátták Ricardot közeledni.

- Ricardo kérlek, ne balhézz! - állt fel Julio.- És nem fogom tűrni, ha megbántod Carminát.

- Nem azért jöttem. - nézett előbb Carminára, majd Juliora. - Bocsássatok meg!

- Bocsássunk meg, de miért? - a nő értetlenkedve nézett a férfira, hiszen neki kéne megbocsátania.

- Mert közétek álltam. Consuelo mindent elmesélt, és már ismerem a történeteteket.

- Igen, barátom. - mosolyodott el Ricardo és átölelte Juliot, majd magához ölelte Carminát is. - Azt kívánom, hogy legyetek boldogok.