Titkok és szerelmek rajongói oldal

Információ az oldalról

 

 

TIMI

TRIXY

SZABINA333

SZANDICS

Egyéb kategóriás írások

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Vendég számoló
Indulás: 2007-09-15
 
Trixy
Trixy : Viszlát tegnapok

Viszlát tegnapok

Trixy  2009.05.25. 16:55

7/1. rész


Luciana fáradtan ébredt. Pedig az egész délelőttöt átaludta. De nagyon nyugtalanul aludt. Az előző napokban már háromszor is majdnem találkozott Juannal. Felzaklatta, hogy ennyi év után újra látta a férfit, de rájött, hogy még mindig nem sikerült kiűznie őt a szívéből. Lelkiismeret furdalást érzett, hiszen neki itt van a férje, akit szeretnie kell. Tegnap este szeretkeztek. Végig lehunyva tartotta a szemét, és egész végig Juan arcát látta maga előtt. Federico nem vett észre semmit. Most ott aludt mellette, és Luciana nézte az alvó férjét. Nem teheti meg ezt vele! Federico mindig jó volt hozzá, szereti őt, amióta csak együtt vannak, amióta csak ismeri. Cristinát is úgy szereti, mintha a sajátja lenne.

- De nem az övé! – szólt egy hang. – Juan de la Cruzé! Aki még azt sem tudja, hogy van egy lánya.

Luciana próbálta elhessegetni a gondolatot, de az a belső hang folyamatosan ezt mondogatta neki.

Óvatosan kimászott az ágyból, felöltözött, és lement a kertbe. Úgy érezte, minden gondolata kirajzolódik az arcára, és Federico megtudja, mi játszódik le benne.

- Mit tegyek? – kérdezte magától, de nem jött rá a válaszra. Leült a szökőkút melletti kispadra, és csak nézte a csobogó vizet. Nem akart Juanra gondolni, de még a szökőkút vízében is az ő arcát látta. Becsukta a szemét, de gyorsan kinyitotta, mert még úgy is a férfit látta.

- Mi van velem? Hát már mindenhol őt látom?

- Mit csinálsz itt, drágám? – ijedt fel Luciana a férje hangjára.

- Csak lejöttem egy kicsit.

- Rosszul érzed magad?

- Nem.

- Pedig nagyon sápadt vagy – csókolta meg feleségét Federico. Látta, hogy valami nincs rendben. Nem akart arra gondolni, hogy Luciana talán még mindig az előző nap történt éttermi események hatása alatt van.

- Lejöttem egy kicsit a levegőre. Nem akartalak felébreszteni.

- Pedig sikerült – nevetett Federico. – Felébredtem, amikor kibújtál az ölelésemből. Néztem, ahogy felöltözöl, és kijössz. Láttam, hogy valami baj van, ezért én is felöltöztem, és kijöttem utánad.

- Nincs semmi baj – hazudta nem túl meggyőzően Luciana.

- Ne hazudj nekem, kérlek – mondta kicsit felemelt hangon, de szelíden folytatta, és megsimította a felesége karját. – Látom, hogy valami gond van.

Luciana a vizet nézte, nem mert férjére nézni.

- Nem akarlak becsapni, de megbántani sem…

- Miatta vagy ilyen, igaz? Juan de la Cruz miatt?

Csak egy bólintás volt a válasz. Csendben ültek egymás mellett, és most már mind a ketten a vizet nézték.

Federico mérges volt. Nem a feleségére, nem magára, csak magára a helyzetre. Miért kellett Juan cégének az ő reklámügynökségét választania? Most boldogan élhetne a feleségével úgy, mint eddig. Mióta Luciana találkozott azzal a férfivel, alig mosolyog. Pedig ezt szerette benne a legjobban. A mosolyát, a nevetését.

- Most mit mondjon? Mit lehet ilyenkor tenni? Hova rejtse el a feleségét ez elől a férfi elől? Hogyan feledtesse el Lucianával Juant?

Félt attól, hogy ha Lucianának választania kellene közte és Juan között, felesége kit választana.  

Luciana félve a férjére pillantott, aki a csobogó vizet nézte. Miért nem szeretheti csak ezt a férfit, aki a férje. Miért vágyik egy másik férfira?

- Most mit mondjon?

Gondolataikból a telefon csörgése térítette őket észhez. Federico gyorsan kikapta a zsebéből a

mobilját.

- Igen, tessék – szólt bele. – Anita! Nem kell, köszönöm, be tudok menni. Rögtön indulok. Szia! – lassan nézett fel a feleségére. – Be kell mennem!

- Rendben.

Federico lehajolt, adott a felesége ajkaira egy puszit, majd otthagyta.

- Milyen jó vagy! Anita valószínűleg azt mondta, hogy elintézi, csak adj felhatalmazást, de te mész. Mész, hogy én ne szenvedjek a jelenléted miatt.

Luciana még sokáig ült egyedül a kertben, majd észbekapott, hogy megígérte a lányának, hogy aznap ő viszi el a délutáni tornára a lányát. Sietve rohant be a házba, de megnyugodott, mert Cristina még ebédelt.

- Szia anyu! Jól sikerült a vacsora apával?

- Igen, kicsim – hazudta. Azt akarta, hogy a lánya azt higgye, minden rendben van.

- Este be akartam menni, köszönni nektek, amikor hazajöttetek, de magatokra zártátok az ajtót, gondoltam, nem zavarok – kuncogott a kislány.

Luciana megdöbbent. Talán a lánya tudja, hogy mit csináltak?

- Cristina! – szólt rá a lányára, de az a tányérján lévő étellel foglalatoskodott, már nem is törődve a témával.

- Miket tanulhat ez a lány az iskolában?

Már az autóban ültek, az iskola felé haladtak, Cristina már régen elfelejtette a reggelinél tett megjegyzéseit, de Luciana még mindig fel volt háborodva. Alig vette észre, hogy az előtte haladó kocsi hirtelen fékez, de szerencsére az utolsó pillanatban észbekapott, fékezett, majd megállt. Ekkor vette észre, hogy miért is állt meg olyan gyorsan az előtte lévő autó. Elütött egy embert.

- Maradj a kocsiban, kicsim – szólt oda a lányának, majd kiugrott a járdára. Előreszaladt a balesethez, és letérdelt a földön fekvő férfi mellé. A férfi, aki elütötte, kétségbeesetten mondogatta:

- Nem tudom, hogy történhetett. Egyszerűen csak ott termett előttem, nem akartam elütni.

- Nyugodjon meg – szólt rá Luciana, majd megtapogatta a férfi mellkasát. Érezte a szívverését, és hogy a mellkasa fel-le emelkedik. – Életben van, lélegzik. Hívja valaki a mentőket! – ekkor látta, hogy egy másik férfi térdel le a fekvő mellé, vele szemben. Ő is ellenőrizte az elütött lélegzését. Összeért a kezük, és ő felnézett a férfire. Nem akart hinni a szemének. Juan de la Cruz volt az.

- Mindenhol őt látom? Istenem, add, hogy megint képzelődjek.

De nem! Valóság volt, és már nem volt menekülés. A férfi is felnézett, és rögtön látta, hogy Juan felismerte.

- Luciana …

Ezután túl gyorsan a történtek az események. Megérkezett a mentő, ők mint két szellem álltak egymással szemben, még akkor is, amikor a férfit elvitték. Semmi nem létezett körülöttük.

Juan nézte a nőt, akit egykor nagyon szeretett, de ugyanakkor, akit a legjobban gyűlölt a világon.

Luciana nézte a férfit, akit még mindig ugyanúgy szeretett, mint tíz évvel ezelőtt.

Percekig nézték egymást így, majd Luciana felkapta a táskáját a földről, és elindult a kocsija felé. Nem mondott semmit. Nem mert hátranézni. Egy erős kéz azonban elkapta a karját, és maga felé fordította.

- Engedj el! – hangja könyörgő volt.

Juan szorítása nem enyhült, de a férfi nem is szólt semmit. Újra csak nézték egymást.

- Engedj el! – kérte újra Luciana. – Kérlek!

Juan nézte a nőt. Gyönyörű volt. Még szebb, mint amikor utoljára látta. Utoljára? Akkor amikor megmondta, hogy megölte a gyermeküket. Szorítása egyre erősebb lett a haragtól. Lucianának már nagyon fájt a karja, elfehéredett a szorítás alatt.

- Ez fáj, engedj már el!

A férfi szorítása egy kicsit engedett, de még mindig gyűlölettel nézett. Luciana úgy érezte, most kell elmondani mindent.

- Juan! Tudnod kell valamit! Nem öltem meg a gyermekünket. Él, ott ül az autóban. Nézd! – de mégsem mondta. Megnémulva nézte a férfit. Az előbbi gyűlölettel teli nézés mintha elmúlóban lett volna, helyette egy kétségbeesett zöld szempár nézett rá.

Juan nem tudta, mi történt vele, csak nézte az előtte álló gyönyörű nőt, és érezte, hogy nem tudja gyűlölni. Sőt! Magához húzta, átölelte. Mikor újra a nőre nézett, látta, hogy könnyel teli a szeme.

- Juan – suttogta. A férfi pedig megcsókolta. Luciana akármennyire is kívánta azt a csókot, eltolta magától. – Ne! – ekkor végre engedett a szorítás, és ő kirántotta a karját.

- Luciana – szólt utána szinte alig hallhatóan a férfi. – Várj!

- Mit akarsz? Mennem kell, sietek.

- Beszélnünk kell!

- Most nem érek rá! – félve pillantott az autó felé. Cristina bármikor megunhatja a várakozást, és kiszállhat. Pedig maradt volna. Juannal! – Talán majd máskor …

- Mikor? – kérdezte türelmetlenül a férfi.

- Nem tudom.

Juan kotorászni kezdett a zakója zsebében.

- Itt a névjegykártyám. Ígérd meg, hogy felhívsz!

Luciana kikapta a kártyát a kezéből, és elindult a kocsija felé, de a férfi újra elkapta a karját.

- Ígérd meg! Ennyivel tartozol nekem!

A nő szinte alig hallhatóan suttogta:

- Ígérem!

A szorítás megszűnt, és ő szinte menekült a kocsihoz. Bepattant, és beindította a motort. Látta, hogy a férfi még mindig ott áll, ahol hagyta. Idegesen hajtott el mellette. Cristina megszeppenve ült mögötte a hátsó ülésen.

- Ki volt ez a bácsi?

Luciana ekkor kapott észbe. Hiszen Cristina mindent láthatott az autóból.

- Egy régi ismerősöm.

- És miért puszilta meg a szád? Eddig csak apu csinálta ezt.

Most mit csináljon? Hogy magyarázza el ezt az egészet a 11 éves lányának?Ez a férfi az édesapád volt, akit még mindig szeretek. Hogyan mondhatná ezt el? Hiszen azt hiszi, hogy Federico az apja!

- Csak üdvözöltük egymást.

Cristina inkább nem kérdezett tovább. Látta, hogy édesanyja ideges. Rosszul is nézett ki. Egyszer meg is álltak, mert már annyira remegett a keze, hogy nem tudott vezetni.

- Anya, jól vagy?

- Igen, kicsim.

- Anya, szerintem te beteg vagy, nagyon rosszul nézel ki. Egy saroknyira van az iskola, innen el tudok menni egyedül is. Te menj el az orvoshoz! – Cristina már nyitotta is az ajtót, majd adott egy puszit az édesanyjának.

- Két óra múlva jövök érted, kicsim. Nézlek, amíg átmész az úttesten.

Luciana tényleg nem érezte jól magát. De nem testileg volt rosszul. A csók csak még jobban felkavarta. Miért csókolta meg Juan? Mit akar tőle?

Nézte az ölében lévő névjegykártyát. Juan de la Cruz Velarde. Nézte a nevet, hosszú percekig.

- Hívd fel! – szuggerálta egy belső hang.

 

Cristina átment az úttesten. Meglátott egy fényes dolgot a járdán. Visszanézett az úttest másik szélén álló autóra, amiben az édesanyja ült. Elindult, és a saroknál befordult az iskola felé. Várt pár percet, majd visszanézett. A kocsi éppen akkor indult el, és mikor már kellő távolságba került, visszafordult. Elindult megnézni, amit az imént látott a földön. Mikor odaért, lehajolt, és felemelte. Egy injekciós tű volt.  Nem jól tartotta, és máris beleszúródott az egyik ujjába. Halkan felsikoltott, és eldobta. Ott akarta hagyni, de újra felvette. Nézegette, majd beletette a táskájába, és elindult újra az iskola felé.

 

*

 

 

Juan de la Cruz még mindig ugyanott állt, ahol Luciana hagyta.

- Mi történt velem? Gyűlölnöm kellene, én mégis megcsókoltam. Mi van veled, Juan? – kérdezgette önmagától. – Miért vágytam még csókolni, még, még … ?

Egy idő után rájött, hogy nem álldogálhat csak úgy ott az utcán. Beszállt a kocsijába, és a haza hajtott. Végig Lucianára gondolt. Miért nem tudja őt gyűlölni?

Hazaérve bement a saját szobájába, és végigdőlt az ágyán. Csak Lucianára tudott gondolni.

Kopogtak az ajtón, de szinte meg sem hallotta. Még egyszer kopogtak, és a felesége jött be.

- Juan, Diego már többször keresett, a mobilodon is. Juan! Jól vagy?

A férfi felkelt az ágyról, de nem válaszolt.

- Juan, valami baj van?

- Nem, nincs. Csak hazafelé elütöttek az úton egy embert, és még mindig a hatása alatt vagyok – hazudta a férfi. – Miért keresett Diego?

- Azt kérte, hogy küldj el neki valami anyagot, amiről az irodában beszéltetek.

- Ja, persze. Tudom, mindjárt elküldöm neki. Köszönöm, hogy szóltál!

Juan átment a dolgozószobájába, és leült a számítógép elé. Amíg a gép bekapcsolt, szórakozottan játszadozni kezdett egy tollal. Elkezdett dolgozni a gépen, szinte teljesen belemerült a munkába. A telefon csörgése zökkentette ki.

Ismeretlen szám – nézett rá a telefonra.

- Tessék!

Apró sóhajt hallott, és rögtön megismerte a hangot.

- Én vagyok, Luciana.

Csend lett egy percre, amit Juan tört meg.

- Tudunk találkozni? – kérdezte. Egyre izgatottabb lett.

- Most ráérek! De valami olyan helyen, ahol nem ismernek meg.

Juan gyorsan beírta az interneten lévő keresőbe a Szálloda, Mexikó címszavakat.

- Megőrültél, Juan! Szállodába akarod vinni? Te nem vagy komplett! Ezt most azonnal felejtsd el!

- Rojo Panzió? Foglalok egy szobát, ott nyugodtan tudunk beszélgetni, senki nem zavar minket.

Beszélgetni … hát persze!

- Rendben. Majd kereslek, ha odaértem. Szia!

Juan gyorsan befejezte a munkáját, majd izgatottan elindult. Az ajtóban találkozott össze a feleségével.

- Sikerült?

- Igen. Most ne haragudj, de rohanok!

- Persze, menj csak!

Veronica rá sem ismert a férjére. Izgatott volt, ilyennek még soha sem látta. Csak úgy rohant ki az ajtón a kocsijához. A nő begörgette a tolószéket az irodába, mert látta, hogy a férje ki sem kapcsolta a gépet. Mikor az asztalhoz ért, meglátott egy darab papírt az asztalon. Egy panzió neve volt rajta, és mellette egy név, vagy tízszer leírva. Luciana.

- Mi történhetett? Találkoztak? Vagy most fognak? Egy panzióban?

Veronicában csak úgy kergették egymást a kérdések, de egyikre sem kapott választ. Viszont felmerültek olyan kérdések is a múltból, amikre tudta, hogyan deríthetné ki a választ.

Odagurult az anyósa szobájának ajtajához. Ana Joaquina ma délelőtt újra beköltözött hozzájuk. Bekopogott, majd miután anyósa kiszólt, hogy „szabad”, bement.

- Mit akarsz? – kérdezte nem túl kedvesen Ana Joaquina.

- Csak szerettem volna közölni, hogy éjjel együtt aludtam a fiával – Veronica tudta, hogy csak akkor kaphat a kérdéseire választ, ha úgy tesz, mint ha anyósa mellett lenne.

- Ó, hát ez nagyon jó! Mondtam én, hogy nem lesz gond. Bíztam benned Veronica! Viszont most már jobban kell vigyáznunk Juan de la Cruzra. Láthattad, mi történt este az étteremben. Szerencsére Luciana nem akar vele találkozni, hiszen te is hallhattad, hogy nem ő lett bemutatva annak a férfinek a feleségeként.

- Tulajdonképpen mi történt Juan és Luciana között régen? – kérdezett rá Veronica arra, amit igazából meg akart tudni.

- Az a kis cafka elcsábította a fiamat, és terhes lett tőle, és el akarta magát vettetni a fiammal. De én keresztülhúztam a számítását.

- Hogyan?

- Megfenyegettem, hogy ha nem tűnik el az életünkből, és ha nem hagyja békén Juan de la Cruzt, akkor megölöm a gyerekét.

- Maga képes lett volna ezt megtenni?! – ijedt meg Veronica, de rögtön eszébe jutott, hogy őt is meg akarta öletni.

- A fiamért bármire képes lettem volna. Azt akartam, hogy pap legyen. Luciana eltűnt, de mégsem lett pap. Utána meg elvett téged …

Veronica elgondolkozott.

- Na mi van? Most nem szólsz semmit? Azt a nőt minél távolabb kell tartani a fiamól.

- De mi lett a babával, amit Luciana várt?

- Nem tudom, de nem is érdekel.

- Az unokája!

- Egy bűnben fogant gyermek. Nem tartom az unokámnak.

- És Juan csak úgy hagyta eltűnni Lucianát és a gyerekét?

- Luciana azt mondta neki, hogy elvetette. Sőt még azt is mondta neki, hogy lehet, nem is tőle van. Én adtam neki a tanácsot – büszkélkedett gonoszan nevetve Ana Joaquina.

Veronica undorodva elhúzta a száját.

- Szóval Veronica, meg kell tartanod a férjed, hogy az a nőcske ne vegye el újra tőlünk. Érted, amit mondok?

- Igen, értem – Veronica szédült. Rosszul volt az anyósától. – Nem vagyok jól, ledőlök egy kicsit a szobámban.

- Még folytatjuk ezt a beszélgetést – szólt menye után Ana Joaquina.

Veronica menekült a szobájába. Mikor odaért, nem tudta mit tegyen. Az anyósa őrült. És ő is őrült, ha szövetkezik vele.

- Most mit tegyen?

Fel kell hívnia Lucianát, hogy meg tudja mi lett azzal a babával, akit annak idején várt. Ha él, akkor Juannak meg kell tudnia, hogy van egy gyermeke. Milyen boldog lesz! Mindig is egy gyerekre vágyott, amit ő nem tudott neki megadni.

Sietve odagurult a telefonhoz, előkereste az előző nap kapott számot, és tárcsázta Luciana mobilszámát, de a nő nem vette fel a telefont. Hívta az otthoni számán. A házvezetőnő vette fel a telefont.

- Tessék!

- Jó napot, beszélnem kell Lucianával!

- Az asszonyom nincs itthon, elvitte a kislányát az iskolába, és még nem jött vissza.

A kislányát! Talán ő Juan lánya!

- Hívtam a mobilján, de nem vette fel. Megmondaná neki, hogy Veronica Velarde kereste, és sürgősen hívja vissza.

- Igen, persze.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen. Viszonthallásra!

- Viszonthallásra!

Veronica letette a telefont. Sóhajtott egyet. Segítenie kell!

 

Ugyanabban a házban, egy szobával arrébb, szintén lerakták a telefont.

 

*

Juan de la Cruz hamar odaért a panzióba. Kivette a szobát, majd közölte a portással, hogy egy hölgy fog érkezni, küldje majd fel. Emberes borravalót adott, így hozva a portás tudomására, hogy számít a diszkréciójára.

Már a szobában volt, amikor rádöbbent, hogy mire is készül. Miért is akarta egy szállodába hívni Lucianát. Beszélgetni! Hiába is győzködte magát, az után a csók után, csak arra vágyott, hogy a nővel legyen. Még több csókot, még többet!

- Meg akarod csalni a feleséged? – kérdezte magától, de választ már nem tudott adni magának, mert kopogtak. Luciana lépett be a szobába. Nem köszönt, és ő sem üdvözölte. Csak nézték egymást, mint délután az utcán, amikor körülöttük mindenki csak az elütött férfival foglalkozott. Ők ugyanúgy csak bámulták egymást, mint ahogy most is. Hosszú percekig csak így álltak egymással szemben, majd Juan elindult a nő felé. Mikor odaért hozzá, a karja alatt odanyúlt a kilincs alá, és a kulccsal bezárta az ajtót.

 

Luciana tudta, hogy mi fog történni, mégsem ellenkezett. Nem vágyott semmire, csak arra, hogy újra boldog legyen Juan karjaiban.

Mikor a férfi vadul belecsókolt a szájába, ő ugyanolyan vadul csókolt vissza. Tízévnyi elfojtott érzelem csapott le rájuk, és egyikük sem akart ellenkezni. Juan az ágyhoz vezette Lucianát, de közben ugyanolyan szorosan ölelte. Mohón lerángatták egymásról a ruhát, és már meztelenül dőltek le az ágyra. Luciana érezte, hogy Juan csókjai csak úgy perzselik a testét. Erre vágyott már évek óta …

 

*

Federico az iskola előtt várta a lányát. Luciana telefonált egy órával ezelőtt, hogy nem tud Cristina elé menni, mert el kell intéznie valamit, majd otthon találkoznak.

- Szia apu! – szállt be mögé a lány. – Ma csak fél óráig tornáztam.

- Miért mi történt?

- Nem tudom, szédülni kezdtem a gerenda gyakorlatnál, és a Gloria néni azt mondta, hogy üljek le egy kicsit.

Federico ijedten hátrafordult. Cristina folytatta.

- Lehet, hogy valami vírus. Anya volt orvosnál?

Az apja még jobban megijedt.

- Miért?

- Anya rosszul volt délután, mikor elhozott az edzésre.

- Lehet, hogy most az orvosnál van.

- Volt ma egy baleset, amikor jöttünk. Anya kiszállt a kocsiból.

Federico beindította a kocsit, közben hallgatta a lányát.

- Ott találkozott anya egy bácsival, azt mondta utána, hogy egy régi ismerőse.

- Nem tudod, ki volt? – Federico alig figyelt oda, ahogy kifordult a parkolóból. Arra koncentrált, hogy milyen vírust kaphatott el a lánya és a felesége.

- Nem tudom. De az a bácsi megcsókolta a anyu száját.

Az apja akkorát fékezett, hogy Cristina neki esett az első ülésnek. A férfi idegességében erősen markolászta a kormányt, majd mikor észrevette, hogy mi történt, hátrafordult.

- Jól vagy? – kérdezte ijedten a lányától.

- Jól! Beütöttem a fejemet egy kicsit. Mi történt?

- Mit csinált az a bácsi anyával?

- Megpuszilta a száját.

- Biztos vagy te ebben?

- Igen, láttam.

- Hogy nézett ki az a bácsi?

- Magas, barna hajú.

- Megismernéd, ha mutatnék róla egy fényképet.

- Nem tudom. Hol van az a fénykép?

- Otthon. Kösd be a biztonsági övedet, kicsim.

Federico csak úgy száguldott hazafelé. Magában imádkozott, hogy nem igazolódjon a gyanúja.

Mikor hazaértek, lázasan keresni kezdte azt az újságot, amit három hónappal ezelőtt látott. Már Rebecának is szólt, hogy segítsen neki megkeresni. Mikor megtalálták, Federico odanyújtotta a lányának az újságot.  A kislány meglátta, és lázasan bólogatott.

 

*

Luciana a szállodai ágyon feküdt. Sírt. Juan de la Cruz, amint véget ért a lázas szeretkezés, elment. Mint ahogy tíz évvel ezelőtt. Lassan kikelt az ágyból, felöltözött, és elindult hazafelé. Mikor beért a házba, Federico várta a nappaliban. Idegesnek tűnt.

- Hol voltál?

Luciana tudta, hogy gyorsan ki kell találnia valamit.

- Miriammal.

Majd beszél a barátnőjével!

- És jó volt? – kérdezte az asztalon dobolva Federico.

- Ezt hogy érted? Találkoztunk, beszélgettünk – nem mert a férjére nézni. Federiconak megszólalt a mobilja, és Luciana áldotta a hívót.

- Igen, tessék! – vette fel a telefont, majd csend lett. Federico hosszú csend után válaszolt a hívónak. – Igen, ráérek. Tudunk találkozni. Persze, oda tudok menni.

Federico letette a telefont, majd felállt.

- Most el kell mennem. Szia! – meg sem csókolta a feleségét, úgy ment ki a házból.

 

Federico egy perccel azelőtt beszélt Miriammal, hogy Luciana megérkezett. A nő semmit sem tudott a barátnőjéről.

 

 

*

 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints