- Hogy van? – kérdezte Miriam miután látta, hogy Diego nem fog semmit magától elmondani.

- Olyan ez a hely, mint egy börtön. Szegény Juan! Én juttattam be ide, én egyeztem bele az orvos által mondottakba, hogy idekerüljön.

- Ez volt a legjobb, amit tehettél.

- Eddig én is ezt hittem. De most már nem vagyok biztos abban, hogy ez volt a helyes út.

*

Luciana este már nem tudta visszafogni magát, és amikor Federico elaludt, kocsiba ült, és elment a gyógyszertárba egy terhességi tesztért. Már hazaért, amikor a házba beérve Albertoval találta magát szemközt. Ijedtében elejtette a kezében lévő zacskót. Alberto megfeledkezve, hogy most gyűlöli apja feleségét, udvariasan odaugrott, és felvette a szatyrot a földről. Rápillantott a zacskó tartalmára, és leolvasta a feliratot az abban lévő dobozról.

- Nocsak! – mosolygott gúnyosan. – Lehet, hogy lesz egy kistestvérem? Vagy lehet, hogy nem is a kistestvérem lesz?

Luciana idegesen kikapta Alberto kezéből a zacskót, és készült felmenni az emeletre, de a fiú az útját állta.

- És apával együtt fogjátok megcsinálni a tesztet? Vagy azzal a Velardéval tervezed?

Luciana nem bírta tovább. Lekevert egy pofont a fiúnak, aki viszont visszakézből neki adott egyet. A nőt meglepetésként érte a pofon, amitől a kezéből ismét kiesett a szatyor.

- Mi folyik itt?

A nő is és Alberto is ijedten néztek a lépcső tetejére. Federico állt ott.

- Szabad tudnom, hogy merészeled megütni Lucianát – ért oda melléjük, és rángatta meg a fia karját a férfi.

- Federico hagyd, kérlek. Én kezdtem!

- Micsoda?

- Megütött, és én visszaütöttem – közölte teljes nyugalommal Alberto, miután kiszabadította magát apja szorításából.

- És megtudhatom miért vagytok ilyen pofozkodós kedvetekben? – kérdezte idegesen Federico hol a feleségére, hol a fiára nézve.

- Ezt kérdezd meg inkább Lucianától!

- Alberto, jobb lesz, ha most elmész a szobádba. Apáddal majd megbeszéljük a dolgot.

- Persze, hogy még több hazugsággal tömd a fejét, és ő pedig majd, mint szerelmes bolond, minden szavadat elhiszi.

Federico elvörösödve ugyan, de továbbra is idegesen szólt a fiára.

- Fejezd be ezt a szemtelen viselkedést, Alberto!

- Nem! Tudd meg apa, hogy Luciana terhes! És épp úgy lehet tőled az a gyerek, mint attól a Velardétől.

A férfi hitetlenkedve nézett a feleségére, de nem kérdezett semmit, inkább újra a fiához fordult.

- Most már elég legyen! Azonnal kérj bocsánatot Lucianától!

- Bocsánatot kérek, nagyasszony! – tettette láthatóan álkedvességgel Alberto.

- Takarodj a szobádba!

- És ha nem?

- Ne mondjam még egyszer!

- Inkább elmegyek a barátaimmal szórakozni, mint hogy itt hallgassam majd az álszent Luciana hazugságait – mondta Alberto, majd halálos nyugalommal kisétált a házból, magára hagyva a megdöbbent apját és annak feleségét.

Federico alig jutott szóhoz.

- Hogy merészelte? – megpróbált a fia után menni, de Luciana nem engedte.

- Hagyd! Kérlek!

A férfi félve nézett rá.

- Honnan vette, hogy terhes vagy?

Luciana nem mert a férjére nézni, inkább hallgatott.

- Luciana, válaszolj! Terhes vagy?

- Még nem tudom. Vettem egy terhességi tesztet, és Alberto azt látta meg.

Federico idegesen kezdett járkálni.

- Mikor csinálod meg?

- Most. Felmegyek, mindjárt megcsinálom.

- Veled megyek!

Federico követte a feleségét a fürdőszobába. A férfi a fia megjegyzése nélkül is tudta, hogy Luciana ugyanúgy lehet tőle terhes, mint Juan de la Cruztól.

A nő megcsinálta a tesztet, utána együtt várták az eredményt.

- Nyugalom! – fogta meg felesége remegő kezét Federico, bár ő is ugyanolyan ideges volt.

Sokáig egymást nézték, majd lenéztek a nő kezében lévő tesztre, amelyen kirajzolódott az eredmény.